„Az inflációt rákos burjánzáshoz szokták hasonlítani: ha egyszer beindul és terjedni kezd, egyre veszélyesebbé válik. Valahol itt tartunk ma. Az inflációs tumor már növekszik, de még nem terjedt át az egész gazdaságra” – olvassuk Henry Olsen vészjósló elemzését a Washington Postban.
A fejlett világ jegybankárainak egy része, így a FED és az EKB elnökei az infláció emelkedését előszeretettel magyarázzák a koronavírus utáni újranyitással, mondván, hogy a kínálat nem tudja követni a hirtelen megnövekedett keresletet. Azt remélik, hogy a szállítási útvonalak helyreállásával és a gyártás felfutásával majd fékeződik az árak növekedése. Újabban azért óvatosan utalnak rá, hogy ha mégsem így lesz, akkor a korábbinál előbbi kamatemelésre kerülhet sor, és a jegybankok gyorsabban csökkentik a kötvényvásárlások mértékét.
Olsen szerint illúzió azt hinni, hogy az áremelkedés magától lelassul. Sőt, úgy gondolja, hogy a jegybankok önmagukban nem is nagyon képesek megfékezni az inflációt. A kötvényvásárlások visszafogásával és a kamatemeléssel persze befolyásolják az árakat, ám mindez keveset ér, ha közben a kormány egyre többet költ. Márpedig Biden elnök újabb dollármilliárdokkal élénkítené a gazdaságot, emeli a minimálbért és a családtámogatások összegét, ami könnyen ár-bér spirál kialakulásához vezethet, tekintettel arra, hogy a növekvő keresletet a gazdaság a képzett munkaerő végessége miatt nem tudja követni, ráadásul a foglalkoztatottság növekedése is az inflációt erősíti. Olsen ezért a költekezés visszafogását ajánlja a Biden-kormánynak, arra figyelmeztetve, hogy az elszabaduló infláció elégeti a béremeléseket, sőt, hosszabb távon recesszióhoz és munkanélküliséghez vezet.
Igen ám, csakhogy akadnak, akik tévesnek tartják az alapvetést, miszerint a jegybanki mennyiségi könnyítés pénznyomtatással lenne egyenlő. Ken Fisher, az Egyesült Államok egyik legismertebb és legsikeresebb befektetési bankára szerint a jegybanki könnyítés nem gyorsítja az inflációt, igaz, a gazdaságot sem élénkíti. A jegybanki kötvényvásárlás (és nyilván a kamatcsökkentés is) az áremelkedés ellenében hat, hiszen a magas kamatok hajtanák fel az árakat és tovább ösztönöznék a bankokat a hitelezésre, ami szintén inflációt eredményezne. Ahogyan 2008 után nem okozott inflációt a mennyiségi könnyítés, úgy a kivezetése sem eredményezné a pénzromlás ütemének és a gazdasági növekedésnek a lassulását – állítja Fisher.
Mások szerint az infláció okai ennél is mélyebbek. Matt Stoller libertárius pénzügyi tanácsadó a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat okolja az elszabaduló inflációért. Stoller elemzésében a piaci verseny ellehetetlenítésével vádolja a nagyvállalatokat. Mint Góliát – a monopóliumok és a demokrácia százéves küzdelme című tavaly megjelent könyvében részletesen kifejti, a nagyvállalatok kíméletlen árversennyel kiszorítják a konkurenciát (mindenekelőtt a kisebb vetélytársakat), a termelés visszafogásával mesterséges hiányt generálnak, hogy aztán árat emelhessenek. Mindebből pedig az következik, hogy az infláció elleni harc csak a nagyvállalati monopóliumhelyzetek felszámolásával lehet sikeres.
Más elemzések szerint az alacsony infláció egyéb makrostrukturális, demográfiai okokra vezethető vissza. Thomas Fuster, a Neue Zürcher Zeitung gazdasági elemzője az amerikai Nemzeti Gazdasági Kutatási Iroda (NBER) friss kutatását ismerteti, amely szerint nem önmagában a pénzmennyiség növekedése, hanem a megtakarítások egyenlőtlen megoszlása generál inflációs nyomást. Az elemzést készítő közgazdászprofesszorok arra mutatnak rá, hogy a fejlett társadalmak elöregedése és az egyenlőtlenség növekedése a megtakarítási hajlandóság növekedésével jár: az idősebbek és a magasabb jövedelműek bevételeik alacsonyabb hányadát költik el és többet fektetnek be, ami egyrészt nyomás alá helyezi a kamatokat, másrészt felhajtja az ingatlanok árát. Ez pedig öngerjesztő folyamatot indít el, hiszen az ingatlanárak és egyéb befektetési eszközök értékének emelkedése tovább növeli az egyenlőtlenséget és a gazdagok befektethető vagyonát. Az elemzésből így az következik, hogy az infláció tartós megfékezéséhez csökkenteni kellene az egyenlőtlenséget, sőt, lassítani az elöregedést.