„Az amerikai sajtóban átszakadt egy gát. Ma normálisnak számít, hogy a nagy múltú lapok kapitulálnak a felháborodott olvasók előtt. Az még hagyján, hogy az online aktivisták próbálnak saját nézeteiknek érvényt szerezni. Az igazi probléma az, hogy az újságírók meghátrálnak a nyomás hatására” – olvassuk a brit Spectator amerikai kiadásában.
A cikk szerzője Batya Ungar-Sargon publicista, akinek a Rossz hírek – a woke média aláássa a demokráciát című könyve a jövő héten jelenik meg. A könyv címe azt sugallhatja, hogy a szerző keményvonalas jobboldali, pedig nem az: Ungar-Sargon jelenleg a Newsweek véleményrovatának szerkesztőhelyettese, és korábban a New York Times, a Washington Post és a Foreign Policy hasábjain is publikált.
Ungar-Sargon cikkében a New York Times példáján mutatja be, hogyan változtatja meg az olvasókért folytatott kíméletlen hírversenyben a média hagyományos normáinak feladása még a fősodorhoz tartozó nagy és tekintélyes lapokat is. Felidézi, hogy az egyre erősödő online hírverseny miatt a lap tulajdonosa egy évtizede új stratégiát hirdetett. A hirdetési bevételek csökkenésének megállítása érdekében az újságírókkal szemben elvárás lett, hogy tevékenyen promotálják cikkeiket a nagyobb látogatottság érdekében. Az állásukat féltő újságírók a közösségi médián igyekeztek nagyobb olvasottságot generálni. Csakhogy az internet nem a minőségi és objektív beszámolóknak és a hosszú tényfeltáró cikkeknek kedvez, hanem a szenzációhajhász tartalomnak és a leegyszerűsítő, sarkos fogalmazásnak. Az ideológiai tekintetben egyre inkább megosztott olvasók nem új szempontokat akarnak, hanem saját, már kialakított, természetesen elfogult nézeteik megerősítését várják a sajtótól.
Mivel a kiegyensúlyozott és tényszerű tudósítás nem kelendő portéka, a baloldali liberális lapok, élükön a New York Timesszal, nagy lehetőséget kaptak Donald Trump megjelenésével. Liberális középosztálybeli olvasóikat kiszolgálva, egymásra licitálva szapulták Trumpot. Morális pánikot keltve rasszizmussal és diktatórikus hajlammal vádolták. A hatás nem is maradt el: az olvasottság rekordokat döntött, és vele a hirdetési bevételek is. A New York Times 2016-ban 276 ezer új előfizetőt szerzett, és online bevételei közel másfélszeresére nőttek. Ennek persze az volt az ára, hogy végképp feladták az objektív tájékoztatás elvét, és a hírek, illetve a vélemények elválasztásának normáját. Sőt, az összeesküvés-elméletektől és az álhírgyártástól sem riadtak vissza. Nem véletlen, hogy 2016-ban több baloldali adó is komolyan tartott tőle, hogy bevételei jelentősen megcsappannak, ha Hillary Clinton nyeri a választást. Az MSNBC-nél harminc százalék bevételkieséssel számoltak – írja Ungar-Sargon. A CNN-nél odáig mentek, hogy Trumpnak még tanácsot is adtak, hogy jobb színben tűnjön fel a csatorna által rendezett elnökjelölti vitában.
Igen ám, csakhogy ez a fegyver visszafelé sült el. Egyrészt a támadásokkal ingyenreklámot csináltak Trumpnak: Ungar-Sargon becslései szerint 2 milliárd dollárnyi hirdetésnek megfelelő megjelenést. A baloldali média elfogult támadásai ráadásul pontosan beleillettek Trump populista, elitellenes világképébe.
De az olvasók körében a morális pánikkeltésnek és az egyoldalú, szenzációhajhász stílusnak ennél is súlyosabb mellékhatása jelentkezett: még szektásabbá váltak, és még kevésbé viselték el az ideológiai vonaltól való eltérést. Ungar-Sargon példaként a Metazinból is ismert eseteket idézve mutatja be, hogy a lap profiljából kicsit is kilógó cikkek szerzői ellen valóságos hadjáratot indítanak a felháborodott olvasók, sőt, a lapot már azért is sortűz alá veszik, ha egy republikánus szenátor véleménycikkét közli. A legszomorúbb azonban Ungar-Sargon szerint az, hogy az ilyen esetekben a tajtékzó tömeg győz: a szerkesztőség behódol a szektás kritikának, feladva ezzel nemcsak a kollegiális szolidaritást, hanem a hiteles tájékoztatásra törekvés normáját is. Márpedig hiteles tájékoztatás nélkül nemcsak mérvadó sajtó, de demokrácia sem nagyon lehetséges – figyelmeztet Ungar-Sargon.