„Zsigeri félelem tölti el a woke haladároktól, akik szerinte példátlan kulturális hatalomra és befolyásra tettek szert, és ezért hajlandó olyan eszméket magáévá tenni, amelyek azelőtt szélsőségesnek számítottak” – jellemzi beszélgetőpartnerét interneten közvetített vitájuk bevezetőjében Ross Douthat, a New York Times házi konzervatív kommentátora.
A másik fél, a jobboldalinak számító New York Post publicistája, az iráni származású Sohrab Ahmari azzal kezdi, miben is nem ért egyet a konzervatívok között uralkodó felfogással. Sajnálkozva állapítják meg – fejtegeti –, hogy egyre kevesebb házasság köttetik, egyre kevesebb gyerek születik, és egyre kevesebben járnak templomba, közben azonban olyan gazdaságpolitikát támogatnak, amelynek következtében az egyszerű embernek nehéz olyan erényes életet élnie, amilyet a konzervatív gondolkodás megkívánna. Az embert afféle vállalkozónak tekintik, aki önnön sorsáért felelős, és emiatt a létbizonytalanság kódolva van az amerikai életformában – magyarázza Ahmari, és hiányolja az egyszerű emberek biztonságos életéhez nélkülözhetetlen hatékony szociális hálót.
Douthat erre megkérdezi tőle, miért nem tekinti magát baloldalinak, hiszen efféle programmal a Demokrata Párt baloldala szokott előállni. Ahmari azt feleli, hogy a baloldal elképesztően szélsőséges ötletekkel áll elő, például tavaly divatos jelszó volt a baloldalon, hogy építsék le a rendőrséget, továbbá az egyetemeken, sőt újabban a munkahelyeken is valóságos nyelvrendőrség működik. Emberek joggal tarthatnak attól, hogy elveszítik az állásukat, ha nem a baloldal által elvárt kifejezéseket használják. Ő helytelennek tartja, hogy egyesek ezt valamiféle új marxizmusnak nevezik, hiszen a legnagyobb vállalatok is támogatják az ilyen gyakorlatot.
Douthat elismeri, hogy az elit intézményeket nagyjából az úgynevezett progresszívek uralják, ettől azonban még nincsenek hatalmon, hiszen időnként republikánus elnök kerül a Fehér Házba. Ahmari szerint viszont a nagy kérdések nem is a törvényhozásban vagy a Fehér Házban dőlnek el, hanem mindenféle kuratóriumokban és vállalati igazgatóságokban. Így volt ez a migrációval, vagy a munkahelyek kiszervezésével is. Az egyetemeket igenis hatalmi tényezőnek tartja, hiszen ezek képzik az elit új nemzedékét. Márpedig ott már régóta a baloldal az úr, és a nagy cégek, mint amilyen a Facebook vagy a Twitter, már politikai cenzúrát gyakorolnak. Mi ez – kérdi –, ha nem hatalom? Ennek a hatalomnak köszönhető szerinte az is, hogy virágzik a pornográfia és a droghasználat. Az elit ugyanis ellenzi az állami beavatkozást. Teheti, mert a pornográfia és a drog nem az elitet sújtja, hanem a szegény rétegek körében okoz nagy pusztítást.
Douthat megjegyzi, hogy a liberálisok azért tartanak a szigorú szabályozástól, mert attól félnek, hogy egyfajta vallási alapú rendőrállamot alapozhatna meg. Ahmari Szerint az 50-es, 60-as években még csak jogos lehetett ez a félelem, ma azonban a liberális projekt maga vezetett szellemi kényszerhez és cenzúrához.
Douthat válaszul megkérdi, hogyan támogathatta Ahmari Donald Trumpot, aki nem akarta elismerni választási vereségét, illetve az illiberális magyar kormányt. Ahmari azzal vág vissza, hogy nem tudja komolyan venni az illiberalizmus elleni panaszokat, azután, hogy a teljes nagy amerikai médiavilág egyszerűen elhallgatta lapjának, a New York Postnak Bidennel kapcsolatos leleplezését. Hetekkel a tavalyi elnökválasztás előtt a lap kiderítette ugyanis, hogy Biden fia, miközben apja alelnökként Ukrajnáért volt felelős, nagy összegű fizetést húzott egy ukrán energiacégtől és össze is hozta a cégvezetőket édesapjával. A Facebook és a Twitter törölte felületeiről az ezzel kapcsolatos híreket. Előtte a teljes médiavilág zavartalanul közölte viszont a teljesen megalapozatlan híreszteléseket arról, hogy Trump összejátszott volna az orosz titkosszolgálattal.
Vita volt a két konzervatív gondolkodó között a január 6-i erőszakos összecsapásokról is, amelyek a törvényhozás székháza területén zajlottak az elnökválasztási eredmény kihirdetésének napján. Ahmari elismeri, hogy Trumpnak nem volt igaza, amikor érvénytelennek szerette volna nyilváníttatni választási vereségét, sőt úgy fogalmaz, hogy Trump bizonyos értelemben hátborzongató alak. Másfelől azonban azt is megjegyzi, hogy miközben a január 6-i zavargást zendülésnek minősítik, a demokrata politikusok és közírók egyáltalán nem botránkoztak meg azon, hogy tavaly a Black Lives Matter mozgalom tüntetéseivel párhuzamosan rablás, gyújtogatás, fosztogatás volt sok városban, néhol pedig hónapokig tartottak a zavargások.
A vita végén, a felek barátságosan megállapították, hogy kölcsönös tisztelettel viseltetnek egymás iránt, de ahogy már lenni szokott, fenntartották álláspontjukat: továbbra sem értenek egyet abban, miben is áll a helyes konzervativizmus.