Kire szavazna Jézus?

2021. december 30.

A politikai kultúrharcnak fontos része a szimbólumokért és azok jelentéséért dúló küzdelem. A kereszténység és Jézus személye esetében sincs ez másképp: jobb- és baloldal egyaránt a saját képére formálja, és megpróbálja saját politikai céljainak igazolására használni.

Vajon Jézus jobb, avagy baloldali volt?” – teszi fel a kérdést Jacopo Barigazzi a Politico magazinban.

A keresztény értékek hagyományosan a mérsékelt jobboldali pártok számára fontosabbak, a baloldal és a liberálisok többsége szekuláris értékeket képvisel, sőt, gyakran kifejezetten egyházellenes – írja Barigazzi. A 2015-ös bevándorlási hullám óta azonban mintha változnának a szerepek. A baloldalon – főleg a keresztény ünnepek idején, így karácsonykor is – előszeretettel hivatkoznak Jézusra, mint menekült szülők gyermekére. A jobbközép kereszténydemokrata pártok is, élükön Angela Merkel volt német kancellárral fontosnak tartják a menekültek befogadását. A jobboldali populisták (Barigazzi Donald Trumpot, Matteo Salvinit, Giorgia Melonit és Orbán Viktort említi név szerint) mindeközben egyebek között a keresztény kultúra védelmére hivatkozva ellenzik a bevándorlást.

Ferenc pápa viszont többször határozottan kiállt a menekültek befogadása mellett, és a korábbinál liberálisabb álláspontot fogalmazott meg egyéb kérdésekben is, például a melegekkel kapcsolatban. Barigazzi szerint ezzel a Vatikán meglehetősen nehéz helyzetbe került: szeretne kívül maradni a politikán, viszont liberális álláspontjával éppen azokkal a pártokkal kerül szembe, amelyek a keresztény kultúra védelmére hivatkoznak. Mint Barigazzi megjegyzi, nemcsak a bevándorlás ügyében, hanem az Európai Unió központosítása kapcsán is változtak a szerepek. Baloldali személyiségek a Közös Piacot egykor katolikus összeesküvésnek tartották, mivel a három alapító atya, Konrad Adenauer, Robert Schuman és Alcide De Gasperi hívő katolikusok voltak. Ma viszont éppen a keresztény szuverenisták ellenzik a föderalizációt.

Barigazzi úgy véli, hogy a kereszténység védelmét hangoztató politikusok valójában nem vallási értékeket képviselnek, hanem kulturális és civilizációs értelemben hivatkoznak a kereszténységre. A kereszténységet eszköznek használják a bevándorlás, a melegek és a liberalizmus elleni politikai harcban – idézi Barigazzi Iacomo Saramuzzinak a jobboldali populizmus és a kereszténység viszonyát tárgyaló tavaly megjelent könyvét.

Ám a másik oldal sem tesz mást. Barigazzi egy friss kutatást idéz, amely arra a következtetésre jut, hogy konzervatívok és liberálisok egyaránt a saját szájízük szerint értelmezik a keresztény értékeket. Amerikában a Demokrata Pártra szavazó hívők Jézust a bevándorlók és a szegények támogatójának tekintik, a republikánusok viszont azt emelik ki, hogy Jézus ellenezné az abortuszt és a melegházasságot. Vagyis mindkét oldal a saját képére és hasonlatosságára alakítja Jézust – vonja le a következtetést Barigazzi.

Részben hasonló következtetésre jut Shira Telushkin a Religion & Politics hasábjain, azzal a fontos különbséggel, hogy szerinte a keresztény vallás nem függetleníthető a politikától. Felidézi, hogy az erősen vallásos Amerikában a progresszívok régen is előszeretettel hivatkoztak a kereszténységre. A rabszolgaság eltörlésének követelésekor csakúgy, mint a 20. századi polgárjogi mozgalmak idején. Jézust a progresszívok mindig a leginkább elesettekkel azonosítják. Manapság van, aki a fekete nőkkel. És persze a menekültekkel. Karácsonykor tucatnyi baloldali politikus és progresszív lelkész emlékeztetett rá, hogy Jézus maga is menekült volt. Vagyis ők is eszköznek használják a keresztény értékeket. Telushkin ezt önmagában nem tekinti bajnak, úgy véli azonban, hogy a progresszívok gyakran csak a szimbolikus kultúrharc erejéig tartják fontosnak az elesettek melletti kiállást, ám a morális babérok learatásán kívül nem sokat tesznek a rászorulók megsegítéséért.

Persze a semminél ez is több, legalábbis Rod Dreher szerint. A nemzeti újkonzervatív elemző attól tart ugyanis, hogy az amerikai progresszívok is az európai baloldal sorsára jutnak, és vallásellenessé válnak. Dreher statisztikákat idéz, amelyekből kiderül, hogy a liberálisok körében tíz év alatt 48-ról 31 százalékra csökkent a magukat keresztényként azonosítók aránya, az ateistáké pedig 36 százalékról 55-re emelkedett. A mérsékeltek és a konzervatívok körében azonban nem változott a hívők aránya. Ha így megy tovább, az amerikaiak még a közös vallási hivatkozási alapot is elveszítik, és még inkább megosztottá válnak. Akkor már jobb lenne, ha a liberálisok a progresszív felekezeteken belül maradva vívnák a politikai harcot a konzervatívokkal, és nem a vallással szemben – véli Dreher.