Több tiszteletet a káromkodásnak!

2022. január 30.
Több tiszteletet a káromkodásnak!

A csúnya beszédet nem tartjuk illendőnek, pedig szinte mindenkinek kiszalad a száján néha valami obszcenitás. Szociológusok és pszichológusok szerint a trágárság nemcsak a társadalom és elménk működését segít megérteni, hanem jót is tesz nekünk. Van, aki receptre írná fel.

Mikor káromkodott utoljára? Higgye el, jót tesz” – kommentálja a munkásosztálybeli származását büszkén vállaló Stephen Tuffin író a New Statesman hasábjain a káromkodástani tudományok legújabb kutatását.

A Metazin közel két évtizede tudósít a tudományterület fejleményeiről. Például Steven Pinkernek a vulgáris beszéd tárgyában írt értekezéséről, amelyben a neves kognitív tudós arra világított rá, hogy a nyelvi normaszegés elemzése segít megismerni társadalmunk alapvető tabuit és értékeit. Mások arra is rávilágítottak, hogy az obszcenitásnak fontos szerepe van az egyének közötti bizalom kiépítésében. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után azonban az is kiderült, hogy csínján kell bánni a káromkodással, legalábbis terrorveszély idején, mert ilyenkor a hatóságok akár le is tartóztathatják az embert a verbális inzultusért.

Emma Byrne tudományos publicista A káromkodás javunkra válik, avagy a csúnya beszéd elképesztő tudománya című könyvében újabb adalékokkal szolgál a káromkodás pozitív társadalmi és pszichológiai jelentőségének megértéséhez. Például ahhoz, hogy mi az összefüggés a vulgaritás és a társadalmi nemek között. A szerző által idézett kutatások szerint nem igaz, hogy a nők kevesebbet szentségelnek, mint a férfiak, viszont a káromkodó nőket szigorúbban ítéli meg a társadalom. Amiből az következik, hogy a társadalmi egyenlőség terén még káromkodásügyben is van teendő.

Byrne empirikus kutatásokat idézve állítja, hogy a káromkodás segít a fájdalom legyőzésében. Korábban sok viselkedésterapeuta úgy hitte, hogy a durva beszéddel felnagyítjuk a bajt, és vele a fájdalomérzetet is fokozzuk. Újabb kísérleti kutatások viszont ennek ellenkezőjére jutottak: ha káromkodhatunk, tovább tudjuk kezüket hideg vízben tartani. Legalábbis akkor, ha jól beosztjuk az obszcén beszédet: ha túl gyakran és könnyen alkalmazzuk, akkor a mágikus fájdalomcsillapító ereje elvész. A káromkodás gyógyhatását mi sem jelzi jobban, mint hogy a csimpánzok is megtaníthatók rá.

Tuffin nem kendőzi el, hogy rendkívüli lehetőséget lát a káromkodástani felismerés alkalmazásában. Ha tényleg ennyi előnye van, akkor receptre kellene felírni, és pályázatot kellene kiírni a leghatékonyabb vulgáris fordulatok kifejlesztésére.