Valaha a társadalmi normák érvényesítői voltak. De a papra egyre kevesebben hallgatnak, a másik kettő meg kihalófélben lévő foglalkozás. A rendpárti baloldal panasza.

„Csökken az egyház befolyása, és eltűntek a társadalmi normák olyan érvényesítői, mint a csőszök és kalauzok.”

Ez nem valami régimódi vénkisasszony vagy egyházközségi elöljáró siránkozása. Nagy-London keménykezű rendőrfőnöke, Sir Ian Blair lamentál így.

A főkapitány – a BBC News szavaival –  „a New Labour kedvenc rendőre”. A Times szerint ez nem véletlen: „Sir Ian Blair még Tonynál is blairistább. Nagy-Britannia legnagyobb hatalmú rendőre egyébként nem tud róla, hogy rokona volna a miniszterelnöknek, bár politikai vérvonaluk egyformán rózsaszínű.”

A rendpártiság és baloldaliság összekapcsolása régi munkáspárti hagyomány. „Tony Blair mélységesen konvencionális ember. Hagyománytisztelőbb, mint Margaret Thatcher vagy John Major volt. De szinte törvényszerű, hogy a munkáspárti miniszterelnökök konvencionálisabbak konzervatív kollégáiknál” – írja David Marquand oxfordi történész, a Munkáspárt szociáldemokrata szellemű teoretikusa.

A munkáspárti miniszterelnök tavaly decemberben emelkedett hangú cikkben harangozta be a rendőrség intézkedési jogkörének kiszélesítését: „Nagy-Britannia az elmúlt évtizedekben gyors kulturális és társadalmi változásokon ment keresztül. – E változások nagy része elkerülhetetlen és üdvös volt. Enyhültek a merev osztálykülönbségek és régimódi előítéletek, amelyek visszafogták Britanniát. De káros és előre nem látott változások is végbementek. Meglazultak a családi kötelékek. Széttöredeztek a közösségek. Hanyatlásnak indultak a polgári társadalom olyan intézményei, mint az egyházak. A 20. század elején a közösségeket összetartó szilárd erkölcsi szabályrendszer a század végére felbomlott.”

A hatóságok félelmetes eszközöket kaptak a kezükbe. Az egyik ilyen az ASBO-nak rövidített Anti-Social Behaviour Order. A rendbontóknak meg lehet parancsolni, hogy tartózkodjanak a félelemkeltő vagy másokat zaklató magatartástól. Megtilthatják például, hogy valaki bizonyos személyekkel találkozzék, vagy olyan környéken tartózkodjék, ahol korábban bajt okozott. A parancs megszegése bűncselekmény.

A BBC News az elmúlt napokban folyamatosan megjelenő cikkeiben egy tipikus angliai város, Northampton példáján mutatja be, hogy hol tart a kormány rendcsinálási kampánya.

„A város lakóit nyugtalanítják a bandákba verődött fiatalok, akik zaklatják a járókelőket, graffitit festenek, rongálnak – olvassuk a város helyzetét áttekintő cikkben. – Elterjedt a drogozás. Az emberek úgy érzik, rossz a közbiztonság.”

De mit ér a bandák szétkergetése, ha a fiataloknak nincs mit csinálniuk. És szabad-e korlátozni valakinek a szabadságát, ha nem bánt senkit, csak ácsorog az utcán?

Egy fiatal lány így nyilatkozott a BBC riporterének: „Elveszik a szabadságunkat. Azt a szabadságot, hogy együtt lógjunk. Tony Blair nemsokára lemond, és valami nagy durranással akar távozni. Be akarja bizonyítani, hogy végül mégiscsak meg tud csinálni valamit.”

De ha a fiatal lány azt reméli, hogy a kijelölt trónörökös, Gordon Brown kormányzása alatt jobban fogják tűrni a bandázást, csalódás vár rá.