A Mohamed-karikatúrák ügye Dániára irányította a figyelmet. Pedig Hollandiában sokkal több bevándorló él. És még élesebb a vita: multikulturalizmus, integráció vagy asszimiláció?

A hollandoknak elegük van a toleranciából. A gedoogcultuurt, a türelem kultúráját jobbról, balról és középről egyaránt támadják – számolt be a Metazin tavaly áprilisban.

Frits Bolkestein, a piacpárti liberális Szabadság és Demokrácia Néppárt egykori elnöke már a kilencvenes évek elején megpendítette, hogy nem tartható fenn az aktív tolerancia politikája, amely elősegítette a bevándorlók és leszármazottaik kulturális hagyományainak megőrzését. Annak a véleményének adott hangot, hogy léteznek olyan vallások, amelyek nem egyeztethetők össze az emberi jogokkal, és aláássák a holland alkotmányt. Nem a kereszténységre gondolt.

Akkoriban Bolkesteint sokan intoleránsnak, sőt rasszistának tartották. Theo van Gogh meggyilkolása után megváltozott a közhangulat. A multikulturalizmust most már a Holland Munkáspárttól a kereszténydemokratákig minden párt bírálja, mondván, hogy elkülönüléshez vezet. Az integráció és az asszimiláció az új jelszavak.

A bevándorlókkal szembeni bizalmatlanság a párizsi zavargások óta csak fokozódott – írta a Spiegel január végén. A bevándorlók közel 40 százaléka munkanélküli. Külvárosi gettókban élnek – éppúgy, mint Franciaországban. E városrészeket – francia megfelelőikhez hasonlóan – nem nyomornegyednek kell elképzelni, de attól még fennáll a szegregáció.

A közhangulat változását mutatja, hogy egyre többször vetődik fel a szólásszabadság korlátozása – a szó szoros értelmében.

A Szabadság és Demokrácia Néppárt egyik vezető politikusa, az integrációs és bevándorlásügyi miniszteri posztot betöltő Rita Verdonk nemrég egy olyan törvényjavaslattal állt elő, amely azt akarná elérni, hogy közterületen csak hollandul szólalhassanak meg a bevándorlók. „Aki Hollandiában szeretne élni, annak hollandul is kell beszélnie” – jelentette ki a miniszter.

Javaslatát a rotterdami önkormányzat új „várospolgári kódexéből” merítette Verdonk. Ez a kódex pedig nem valami alkalmi politikai ötlet, a bevándorlók státuszáról és a közös normákról tartott konferenciasorozat eredményeként alakították ki.

A gúnyosan „rotterdami hétparancsolatnak” is nevezett szabályzat kiáll a nők, a homoszexuálisok és a vallási felekezetek tagjaival szembeni egyenlő bánásmód mellett. A szülőktől megköveteli, hogy gyermekeiket „jó holland polgárnak” neveljék. A holland nyelv nyilvános használata mellett a radikalizmus elítélését is előírja.

Verdonk a rotterdami kódexet egész Hollandiára kiterjesztené. A bevándorlók képviselői hevesen tiltakoznak. Az integrációs és bevándorlásügyi miniszter azzal nyugtatja őket, hogy „nem nyelvi rendőrséget akarunk létrehozni”. De a bevándorlókat ez egyáltalán nem nyugtatja meg. Már csak ezért sem, mert a parlament Verdonk javaslatára fogadta el nemrégiben azt a törvényjavaslatot, amely nehéz és költséges nyelvvizsgához köti a letelepedést.

A rotterdami hétparancsolat ajánlásait még a Mohamed-karikatúrák körüli vihar előtt fogalmazták meg. Nem valószínű, hogy a dán esetből azt a tanulságot vonnák le a hollandok, hogy mégiscsak türelmesebbnek kell lenniük.

Kérdés, hogy ha végleg elfogy a hollandok türelme, akkor meddig tart a bevándorlóké.