Oroszországban a gáz és olajipari cégek kivételével szinte minden állami vállalatot dobra vernek. A Kreml nem a cégek felvirágoztatását reméli, a felszámolással járó konfliktusoktól akar megszabadulni.

2006 ismét a privatizáció éve lesz Oroszországban – olvassuk a Moscow Timesban. Állami cégek sokaságát verik dobra a mezőgazdaságtól az energiaszektoron keresztül az építőipari vállalatokig és repülőgépgyárakig. Még katonai kutatóintézeteket is eladnak. Köztük olyanokat, amelyek hajdanán a Gulág részei voltak, tulajdonképpen tudósokat és mérnököket dolgoztató munkatáborok, ahogy azt Szolzsenyicin Első köréből ismerjük. 

A problémák elprivatizálása című cikk szerzője Borisz Kagarlickij szociológus. A hetvenes években másfél év börtönbüntetésre ítélték, mert szociáldemokrata szamizdatot terjesztett. A Gorbacsov elleni puccs idején egy időre megint letartóztatták. Jelcin politikájáról írt könyvének címe: Négyszögletű kerék, avagy hol siklott ki az orosz demokrácia.  

Kagarlickij marxista volt, és az is maradt, de nem volt, és még kevésbé lett kommunista. Cikkeiben és tanulmányaiban egyaránt elutasítja a neoliberalizmust és a neokommunizmust.

2002-ben megjelent Neoliberális autokrácia: Oroszország Jelcin és Putyin alatt című könyvében azon elmélkedik, hogy miért vezetett a kommunizmus bukása gazdasági és társadalmi összeomláshoz. Kagarlickij szerint mindenekelőtt Jelcin a felelős azért, hogy Oroszországban nem jött létre a demokratikus szocializmus.

Jelcin az IMF, a külföldi tőke és nem utolsó sorban az oligarchák nyomására elherdálta az állami vagyont, és vadkapitalizmust vezetett be. De az oligarchákkal szembeszálló Putyint sem szíveli Kagarlickij. Őt antidemokratikus intézkedései miatt ostorozza. Ráadásul autokratikus megnyilvánulásai ellenére is túl gyengének tartja ahhoz, hogy valóban megfékezze az oligarchákat.

Az újból beindított privatizálásról írt cikkében is ezért bírálja az elnököt. „A gáz- és olajipari érdekeltségeken, illetve a kormányzati adminisztrációt segítő néhány cégen kívül gyakorlatilag mindent kiárusítanak. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a Kremlnek azzal a törekvésével, hogy növelje az állam gazdasági szerepvállalását?”

Kagarlickij nem azt állítja, hogy a privatizálás újabb köre is csak az oligarchák érdekét szolgálja. Most másról van szó, Putyin olyan vállalatoktól akar megszabadulni, amelyeket valóban életképtelennek tart. És ezt a kormánynak sokkal kényelmesebb privatizálás útján véghezvinni, mintha egyszerűen bezárnák az állami vállalatokat.

„Az elnök és a kormány úgy gondolja, hogy az orosz ipar napjai meg vannak számlálva. Ezért nincs is értelme a gyárakat állami tulajdonban tartani. Az állami cégeket viszont meglehetősen bonyolult felszámolni. Ha eladják őket, akkor ez a nehézség megszűnik. Logikus lépés lenne, ha az egész országot veszteségesnek nyilvánítanák, és bezárnák.”

A gyárakat majd a vevők fogják bezárni és lebontani. Az új tulajdonosoknak eszük ágában sincs beruházni és folytatni a termelést. Ők is tudják, hogy az sokkal kevésbé kifizetődő, mint a bontási anyag és a telkek hasznosítása.

És mi lesz a tízmilliókkal, akik a privatizáció után utcára kerülnek? – kesereg Kagarlickij. De azt nem árulja el, hogy mi lenne velük akkor, ha továbbra is állami kézben maradnának a veszteséges vállalatok.