„Az egykor elismert folyóirat úgy döntött, hogy a tudományt az ideológiának rendeli alá” – kommentálja palástolatlan dühvel a Quillette magazinban Bo Winegard pszichológus a Nature Human Behaviour tudományos folyóirat új publikációs irányelveit.
A szerkesztők döntésének értelmében a folyóirat a jövőben automatikusan elutasít minden olyan kéziratot, amely árthat egy csoport tagjainak. Nemcsak a kutatásokban résztvevőket védő bevett etikai elvek érvényesítéséről van szó. Az új irányelvek értelmében a folyóirat nem publikál olyan tanulmányt, amely elősegítheti a bármilyen csoport elleni diszkriminációt. A szerkesztők kiemelik, hogy a kutatás szabadsága fontos, de nem lehet öncél: az emberi méltóság fontosabb.
Winegard szerint ez lényegében annyit tesz, hogy visszautasítják az olyan hiteles kutatások közlését is, amelyeket valaki aztán rasszista, szexista vagy egyéb diszkriminatív célra használhat, vagy akként értelmezhet. Winegard úgy véli, hogy minden bizonnyal fennakadna a szűrőn az összes olyan kutatás, amely a biológiai nemek között képességbeli különbségeket állapít meg, hiszen az ilyesmi a nők, avagy a férfiak megbélyegzésére is alkalmas lehet. Hasonló sorsra jutnának azon empirikus kutatások is, amelyek a különböző embercsoportok közötti genetikai adottságok különbségét vizsgálják, még akkor is, ha e tanulmányok szerzői a csoportok között nem tételeznek fel hierarchikus viszonyt. Kivételt csak azok a tanulmányok képeznek, amelyeknek célja az etnikai kisebbségekkel szembeni intézményesített előítéletesség és diszkrimináció leleplezése – jegyzi meg Winergard. Vagyis az etnikai csoportok bűnelkövetési statisztikáit összevető tanulmány akkor publikálható, ha a kutatás a különbségeket kizárólag a többségi társadalom rasszizmusával magyarázza, és eleve elutasítja annak lehetőségét, hogy szociokulturális okok is közrejátszanak benne.
Vajon mi történne, ha nem a haladó szellemű baloldal, hanem a keresztény konzervatívok fogalmaznának meg hasonló irányelveket, és tiltanák a promiszkuitást, az ateizmust propagáló, avagy a nemzetállami szuverenitással ellentétes tudományos téziseket? – teszi fel a költői kérdést Winegard. A szerző nem vitatja, hogy a totalitárius rezsimek előszeretettel használták a tudományt ideológiai célokra, de úgy érvel, hogy az ilyen visszaélések ellenszere nem a cenzúra, hanem éppenséggel az értékmentes tudományosság elveinek következetes alkalmazása.
A Nature Human Behaviour etikai irányelvei nemcsak Winegardot bosszantották fel. Mások is arra hívják fel a figyelmet, hogy a folyóirat a divatos sérelmi kultúra nevében feladja a tudományosság elvét. Hiszen lényegében bármilyen kutatás publikálását el lehet utasítani azon az alapon, hogy esetleg sérthet valakit. Toby Young tudományos publicista ehhez azt teszi hozzá, hogy az ideológiailag motivált tudományos elvek minden bizonnyal tovább tépázzák az elit bizalmát és tekintélyét.