„A tomboló pártosság és a hatalmi viszonyok gyors változása az új norma” – olvassuk David Grahamnek, az Atlantic magazin publicistájának Amerikai Megosztott Államok című gyorselemzését az időközi választásokról.
Az elemzők többsége egyetért abban, hogy a republikánusok kisebb arányban győztek, mint a közvélemény-kutatások alapján várni lehetett volna. Az elsöprő jobboldali győzelem elmaradásáért sokan az aktívan kampányoló (ám ezzel a baloldalt is mozgósító) volt elnököt, Donald Trumpot és az általa támogatott radikális jelölteket teszik felelőssé, annak ellenére, hogy a Trump által támogatott jelölteknek több mint 80 százaléka mandátumhoz jut. Egyes elemzők mindenesetre úgy látják, hogy Trump sok támogatót veszíthet a Republikánus Pártban, különösen, mivel az egyik fő vetélytársának tartott Ron DeSantis floridai kormányzó hatalmas győzelmet aratott, mégpedig Trump lejárató hadjárata ellenére.
Bár az elmúlt húsz évben az elnököt adó párt mindig nagyobb vereséget szenvedett az időközi választáson, mint most a Demokrata Párt, nekik sincs okuk ünnepelni. Biden elnöknek különösen főhet a feje. Nem elég, hogy népszerűsége mélyponton van, még a demokrata párt szavazónak többsége sem szeretné, ha ő lenne pártjuk jelöltje a két év múlva esedékes elnökválasztáson.
A pártok jövőbeli stratégiáját is befolyásolhatja, hogy a jelek szerint a demokraták sikeresen támadták a republikánusokat a kampányban a szabad abortusz jelszavával. Nem egy jobboldal vezette államban is az igenek győztek az időközi választással egy időben tartott népszavazásokon, amelyeken az volt a kérdés, kiegészítsék-e a helyi alkotmányt az abortuszhoz való joggal. A választók közel harmada az abortusz kérdését tartja a legfontosabb aktuális ügynek, ami előrevetíti, hogy a demokraták számára ez lesz az egyik központi téma, mivel ezzel bizonytalan választók szimpátiáját is el lehet nyerni.
Tanulságos az is, hogy az exit poll felmérések szerint a választók zöme – több, mint 80 százaléka – szélsőségesnek tartja a másik pártot. Ezúttal nem bizonyult előnyösnek, ha egy-egy jelölt radikális politikus hírében állt. A 2020-as elnökválasztási eredményt még ma sem elismerő radikális republikánus jelöltek közül több is nem várt vereséget szenvedett. A demokrata jelölteknek pedig hátrányt okoztak a rendőrség költségvetésének megvonását szorgalmazó radikális baloldali javaslatok.
Ez akár arra is sarkallhatná a pártokat, hogy a szélsőséges jelöltek és retorika helyett mérsékeltebb hangot üssenek meg. A bevezetőben idézett Graham ezt azonban nem tartja valószínűnek. Leginkább azzal lehet mozgósítani a szimpatizánsokat, hogy félelmet és dühöt keltünk bennük, ehhez pedig az ellenfelet minket létünkben fenyegető ellenségnek, de legalábbis a demokrácia ellenségének kell beállítani. Hiszen a gyűlölt és rettegett ellenséggel szemben akár kifejezetten alkalmatlannak tűnő jelöltekre is hajlandóak vagyunk szavazni. Amerika azonban a pártos gyűlölködés és a megosztottság ellenére is működőképes marad. Graham szerint ez elsősorban a választási rendszernek köszönhető, amely lehetővé teszi, hogy a szavazók gyorsan lenyessék a túlsúlyba kerülő oldal szárnyát. Ahogyan korábban is rendszeresen megtörtént, az időközi választás után a képviselőházban a republikánusoké lesz a többség, és ezzel ismét kiegyensúlyozottabbak lesznek az erőviszonyok.