„Oly korban élünk, amelyben a legtöbb társadalom erkölcsi undort érez a rasszizmussal szemben, miközben a diszkrimináció és az előítéletek sokak életét ellehetetlenítik. És az is jellemző korunkra, hogy az identitárius gondolkozás mindent átitat: megszállottan soroljuk az egyéneket faji kategóriákba. Minél inkább elutasítjuk a rasszista gondolkozást, annál inkább ragaszkodunk hozzá” – olvassuk a Guardianben Kenan Malik ízelítőjét Nem fekete-fehér című januárban megjelent könyvéről.
A Metazinból is ismert baloldali liberális publicista az elmúlt években számos cikkben bírálta a progresszív identitáspolitikát. Az identitáspolitika történetét és jelenét tárgyaló új könyve is ebben a szellemben született. Malik lefontosabb állítása az, hogy a faji alapú politika alapvetően a kizsákmányolás és az elnyomás legitimálására született, méghozzá paradox módon a felvilágosult gondolkozás talaján. Az emberek faj szerinti kategorizálása a 17. századig ismeretlen volt. Az egyének vallási, etnikai, regionális és nyelvi hovatartozásuk alapján határozták meg magukat. A faji logika a rabszolgatartás és a gyarmatosítás legitimálását szolgálta: a fehér fajhoz tartozók biológiai felsőbbrendűségét, illetve a fehér (vagyis európai) civilizáció uralmát volt hivatott igazolni arra hivatkozva, hogy a feketék és egyéb nem európai csoportok elmaradottak, képességeik pedig korlátozottak. Vagyis a faji megkülönböztetés alapvetően a politikai és a gazdasági egyenlőtlenség fenntartását szolgálta. Egyebek között ez magyarázza, hogy Amerikában még a 20. század elején sem számítottak fehérnek az ír és a szláv bevándorló munkások. Malik kitér arra is, hogy az amerikai kapitalizmus intézményes faji diszkriminációja a náci német faji törvények alapjául szolgált.
Malik úgy látja, hogy a magát haladó szelleműnek tartó identitáspolitika ellentétes okból, de mégis hasonló logikát követ. Elvben arra törekszik, hogy felszámolja az előítéleteket, a történelmi igazságtalanságokból fakadó hátrányos helyzeteket és küzdjön az állítólagos rendszerszintű rasszizmus ellen, e célból azonban etnikai csoportokra osztja a társadalmat és a faji identitást teszi a társadalmi helyzet legfontosabb, ha nem egyenesen kizárólagos mércéjének. Ahogyan korábban a rasszisták, úgy ők is a faji csoporthoz tartozás alapján politizálnak, és ezzel elmossák a baloldali gondolkodó szemében döntő jelentőségű társadalmi osztálykülönbségeket, egyetlen (faji) kalap alá véve szegényt és tehetőst. Malik szerint a woke szemlélet megnehezíti, hogy érdemben enyhítsük az egyenlőtlenséget, hiszen már a diagnózist is tévesen állítjuk fel: az egyenlőtlenséget nem szociális, vagyis társadalmiosztály-ügynek, hanem az előítéletesség következményének tekintjük.
„A dolog iróniája, hogy a baloldali identitáspolitika megnyitotta az utat a jobboldali reakciósok számára, hogy visszatérjenek örökségükhöz, és a rasszizmust fehér identitáspolitikaként csomagolják újra” – teszi hozzá Malik. Ma már a szélsőjobboldal is elutasítja a rasszizmust, helyette inkább az etnopluralizmusra hivatkozik, és a különböző kultúrák védelmére hivatkozva ellenzi a bevándorlást, a kultúrák keveredését és az úgynevezett népességcserét.
Malik könyve végén arra jut, hogy a rasszista logikát követő progresszív identitáspolitika helyett a baloldalnak vissza kellene térnie a klasszikus liberalizmus és a jóléti állam elvéhez, és újra kellene élesztenie a felvilágosodás egyetemesség-eszméjét, s vele az emberek egyenlőségének elvét.
Sohrab Ahmari konzervatív szerző egyetért Malik progresszív identitáspolitikával kapcsolatos meglátásaival. Azzal is, hogy az egyenlőtlenség problémáját jóléti intézkedésekkel, nem pedig identitáspolitikával lehet kezelni. Azzal kapcsolatban azonban már kételyei vannak, hogy a felvilágosodás egyetemesség-eszméje segíthetne-e meghaladni a megosztó woke szemléletet. Ahmari szerint Malik elemzéséből is az derül ki, hogy ez a próbálkozás egyszer már zsákutcába jutott. Ahmari ezért inkább a keresztény egyetemesség eszméjével erősítené a társadalmi összetartozás és egyenlőség eszméjét, vagyis maga is olyan utat javasol, amelyet szintén kipróbáltunk már korábban.