„Igenis létezik működőképes baloldal!” – kiált fel Paul Quinio, a párizsi Libération vezércikkírója.
A baloldali publicista arra figyelmeztet, hogy a francia baloldal a nyugdíjreform elleni tömegtüntetések ellenére igen rossz állapotban van. Vezetője, Jean-Luc Mélenchon tavaly harmadszor kísérletezett eredménytelenül azzal, hogy bejusson a köztársasági elnökválasztás második fordulójába. Igaz, több baloldali párt és a zöldek összefogása révén a baloldal a második legnagyibb frakciót alkotja a törvényhozásban, de ennek az új szövetségnek laza a belső összetartó ereje, és a láthatáron sincs olyan karizmatikus vezető, aki alkotóelemeit össze tudná fogni. Nem úgy az Ibériai félszigeten. Ott két baloldali miniszterelnök bebizonyította, hogy progresszív programmal igenis lehet eredményesen politizálni.
Ezután a madridi és a lisszaboni tudósító helyzetképe következik, a vezércikk lelkesült értékelését igazolandó. François Musseau azt jelenti Spanyolországból, hogy az ötödik éve kormányzó Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök az elmúlt évek világgazdasági nehézségei ellenére sok jelentős progresszív intézkedést vezetett be. Mindenekelőtt a kormányban tizenegy minisztériumot nő vezet, a férfi miniszterek száma hat. Ez Európa-rekord. A progresszív intézkedések között említi a tudósító, hogy törvény engedélyezi az eutanáziát, és hogy az abortusz 16 éves kor után szülői hozzájárulás nélkül is végrehajtható. Ezenkívül tizenhat éves kortól bárki nemet változtathat, ámbár Franciaországban ez aligha keltene nagy rokonszenvet. Szabad bejelentés nélküli tüntetéseket tartani, videofelvételt készteni arról, ha a rendőrség erőszakot alkalmaz. A szocialista kormány valamelyest lehűtötte továbbá a katalán-spanyol vitát, törölte ugyanis a büntetőtörvénykönyvből a zendülés bűncselekményét civilek esetében, márpedig a függetlenségi népszavazás megtorlásául tizenkét katalán vezetőt 2019-ben a Legfelsőbb Bíróság tizenhárom évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott. Marad a vád, hogy nagy mennyiségű közpénzt fordítottak illegitim célra (tudniillik a népszavazás megtartására), ennek a bűncselekménynek a büntetési tételét pedig jelentősen csökkentették, szóval a katalán vezetők hamarosan alighanem kiszabadulnak a börtönből. Mindazonáltal Madridban február 12-én 250 ezren tüntettek a „katasztrofális állapotban lévő egészségügy” rendbetételéért és az egészségügyi dolgozók bérének emeléséért. Tavasszal helyi, az év végén országos választásokat tartanak, és ma a közvéleménykutatások szerint a jobboldal a népszerűbb. A tudósító ezt a jobboldal agresszivitásának tulajdonítja.
Érdekes módon a portugáliai helyzetkép csak annyiban igazolja a vezércikk mondanivalóját, hogy António Costa szocialista miniszterelnök már nyolcadik éve van hivatalban, és tavaly annak ellenére választást nyert, hogy koalíciós partnerei, a kommunisták kiváltak a kormányból. Igen ám, de azért váltak ki, mert kevesellték a baloldali intézkedéseket. François-Xavier Gomez tudósító arról számol be, hogy a kormány tucatnyi tagja mondott le az elmúlt év során. Éspedig szabálytalan vagy etikailag igen kellemetlen pénzmozgások gyanúja miatt. Legutóbb egy államtitkár, aki az állami válságkezelés alatt álló nemzeti légitársaságtól félmillió eurós végkielégítéssel lépett át a kincstárügyi (!) minisztériumba. Ráadásul egymást követik a pedagógusok, a vasutasok, az ápolók tüntetései és sztrájkjai. Mind az alacsony bérek, a bizonytalan munkaviszonyok, a kényszerű áthelyezések ellen tiltakoznak. A nagy madridi tüntetés előestéjén 150 ezer ember tüntetett a pedagógusok mellett Lisszabonban. Ez volt talán a legnagyobb tiltakozó megmozdulás 1974, a demokrácia bevezetése óta. Egyetlen reménykeltő hír árválkodik a tudósítás végén: nőnek az idegenforgalmi bevételek.
Ha Mélenchon elolvassa a két tudósítást, alighanem felteszi magának a kérdést, voltaképp mit is kellene megtanulnia az ibériai szocialistáktól.