„A kapitalizmus lyukakat üt a nemzetállamon, hogy utat nyisson a jövő államnélküli társadalmának” – olvassuk a Kirkus Review recenzióját Quinn Slobodian történész Kirobbanó kapitalizmus című monográfiájáról.
Az antiglobalista baloldali szerző neve ismerős lehet a Metazin olvasói számára. Slobodian már az előző monográfiájában is a neoliberalizmus kritikájával foglalkozott. Azzal vádolta a piacpárti, libertárius gondolkozókat, hogy a fel akarják számolni a nemzetállamokat, mert így szeretnének globális kapitalizmust létrehozni, ehhez pedig akár a liberális diktatúrát is elfogadható eszköznek tekintik.
Új, április elején megjelent könyvében hasonló gondolatmenetet követ, viszont nem a piacpárti elméletekkel, hanem a létező kapitalizmus fellegváraival, a szabadkereskedelmi övezetekkel és egyéb különleges közigazgatású városállamokkal és régiókkal foglalkozik. Egyebek között Hongkong, Szingapúr, Dubai és számos hasonló miniállam példán keresztül vizsgálja a kapitalizmus és a demokrácia viszonyát.
Az elemzett példákban közös, hogy az államszervezetek mindegyik esetben a minimális állam elvére épülnek. Az adók alacsonyak, a kormányzást a vállalatvezetési szemlélet határozza meg. Slobodiant leginkább az érdekli, hogy mennyiben váltották be a libertárius elméletek reményét, miszerint a szabad piac szükségképpen a szabadság és a demokrácia erősödésével jár. A válasza: egyáltalán nem. Az állam nélküli szabadkereskedelmi régiókban hiába szárnyal a gazdaság, a nemzetállami intézmények hiányában nem érvényesülnek a demokratikus jogok. Éppen ellenkezőleg, pontosan azért nagy a növekedés, mert az állam nem tudja megzabolázni a vállalatokat egyebek között újraelosztással avagy szociális jótékonykodással.
Slobodian könyvét a bal- és a jobboldal egyaránt tanulságosnak tartja. William Davies politológus a Guardianben nemcsak a jobboldali konzervatív kormányok bírálatát olvassa ki belőle, hanem a Harmadik Út baloldali kritikáját is. Davies szerint Slobodian elemzése arra világít rá, hogy tévúton jár a baloldal, ha feladja a hagyományos szociáldemokrata elveket és helyette piacpárti, a nagyvállalatokkal szorosan együttműködő technokrata politikát folytat, hiszen ez nem egyeztethető össze a demokratikus elvekkel, hogy az egyenlő jólétről ne is beszéljünk.
Kwasi Kwarteng tory honatya a Spectatorban írt recenziójában szintén elismerőleg szól Slobodian könyvéről, még akkor is, ha tendenciózusnak érzi az elemzést. Kwarteng szerint ugyanis a szerző eltúlozza mind az állami tervezés hiányát, mind pedig a demokratikus elvek sérülését a szabadpiaci enklávékban. Azt azonban Kwarteng sem vitatja, hogy meglehetősen naiv és veszélyes a neoliberális alapelv, miszerint a piac szabadsága egyenesen arányban áll az egyének szabadságával. Azt sem vonja kétségbe, hogy az állam nélkül, nagyvállalat módjára irányított kereskedelmi és ipari régiók nem tekinthetők a demokrácia mintaövezeteinek. Ám abból, hogy léteznek nem demokratikus kapitalizmusok, még akkorák is, mint Kína, nem következik, hogy a kapitalizmus kizárja a demokratikus kormányzást, elvégre a többé-kevésbé demokratikus modern államok mindegyike a kapitalizmus valamilyen formájára épült – jegyzi meg Kwarteng. Recenziója végén pedig azon mereng, hogy vajon milyen alternatívát képzelhet el Slobodian és úgy általában az antiglobalista baloldal a kapitalizmus helyett. Ami már csak azért is fontos kérdés, mert az állam nélküli társadalom nemcsak a piacpárti anarcho-kapitalistáknak kedves, hanem Marx szemében is az ideális berendezkedés modellje volt.