„Az Izrael- ellenes tüntetések résztvevői azt hirdetik, hogy a Hamász a második világháborús olasz partizánmozgalom mai megfelelője” – írja a La Repubblicában Paolo Berizzi.
Milánóban minden szombaton tüntetést tartanak a Hamász támogatói. A szervező Mohammed Hannoun építész, aki pénzt gyűjt a gázaiak – valójában a Hamász – támogatására, miközben maga is félmillió dolláros támogatást kapott a Hamásztól. Az izraeli kormány a nyáron kérte a pénz lefoglalását, de az olasz hatóságok eddig nem mozdultak meg az ügyben. Hannoun az egyik tüntetésen – a Hamász izraeli kegyetlenkedései után, de még mielőtt az izraeli csapatok behatoltak volna Gázába – azt hangoztatta, hogy „a Hamász és a partizánok egy és ugyanaz.” A tüntetéseken minden szombaton halált követelnek a zsidókra és azt harsogják, hogy Palesztina „a folyótól (a Jordántól) a tengerig szabad lesz”, ami azt jelenti, hogy Izrael nem lesz.
Milánóban 180 ezer muzulmán bevándorló él, a fiatalabbja nagyrészt már ott született. Milánó még nem tart ott, mint Brüsszel, de a muzulmán bevándorlók lakta városrészekben „egyre sűrűbb a levegő” – állapítja meg Berizzi. A szombati tüntetéseken szélsőbaloldali olaszok és LBTQ-aktivisták is megjelennek. Francesco Giordano vörösgárdista terrorista, harminc éves börtönbüntetését letöltve minden szombaton ott van a sűrűjében. az Olasz Marxista-Leninista Párt nevű csoport molinója például az október 7-ei brutális vérengzést elkövető al-Kasszám-brigádokat éltette.
Az olaszországi antiszemitizmus szintje európai összehasonlításban még így is mérsékeltnek mondható. Az Eurispes társadalomkutató intézet a különféle zsidóellenes sztereotípiák elfogadottságát vizsgálva 2020-ban azt állapította meg, hogy ezeket a lakosság mintegy ötöde teszi magáévá. A baloldaliak között valamivel magasabb az arányuk, mint a jobboldaliak soraiban. Csakhogy újabban az egyetmeken az átlagosnál gyakoribb az antiszemitizmus, és nem csupán a sztereotip gondolkodás terén, hanem érzelmi szinten is. A La Stampában Luca Monticelli egy izraeli orvostanhallgató panaszait ismerteti: a római izraeli egyetemisták, sőt olasz zsidó társaik is, például csak mert Dávid-csillagos nyakláncot viselnek, inzultusoknak vannak kitéve. Kérésük ellenére az egyetem nem veszi őket védelmébe, hanem azt ajánlja, hogy kerüljék a feltűnést. Az izraeli követség azt javasolja, vegyék le a mezüzét lakásuk bejárati ajtajáról, változtassanak nevet a társasági oldalaikon, és így tovább.
Giuseppe Pecoraro, az olasz kormány antiszemitizmus-elleni koordinátora az Il Mattinóban a „rossz tanítókat” káhoztatja ezért. Nápolyban a Keleti Tanulmányok Egyetemén a rektor elítélte az antiszemitizmust, mire radikális diákok tiltakozásul megszállták az egyetemet, és a tanári kar meg sem szólalt. Több mint négyezer egyetemi oktató követelte, hogy Olaszország szakítsa meg kapcsolatait az izraeli egyetemekkel és kutatóintézetekkel. Ez a koordinátort a hetvenes-nyolcvanas évekre emlékezteti, amikor a terrorista Vörös Brigádok több helyütt egyetemi előadók támogatását élvezték.
A Corriere della Sera kommentátora, Antonio Polito sürgős lelkiismeret-vizsgálatot követel a baloldaltól antiszemitizmus-ügyben. A Cattaneo kutatóintézet felmérésére hivatkozik, amely megállapította, hogy az egyetemi hallgatók csaknem egyharmada elnyomó népnek tartja a zsidóságot, és úgy vélekedik, hogy a zsidók a holokauszttal igyekeznek igazolni Izrael politikáját. 47 százalék egyetért azzal a tézissel, hogy az izraeliek ugyanúgy bánnak a palesztinokkal, mint egykor a nácik bántak a zsidókkal. A baloldali diákoknak pedig 60 százaléka vélekedik így. Az antiszemitizmus hajdan a jobboldalon volt erősebb. Az új, Izrael-ellenes antiszemitizmusban a baloldal jár élen. Ezen ideje lenne elgondolkodni– írja Polito –, de azt is érdemes megvizsgálni, hogy vajon biztosan jól tanítják-e a történelmet az olasz fiataloknak.