„Nem arról van szó, hogy a mai fiatalok a TikTokot választják Jane Austen helyett. Az a baj, hogy nem is választanak, mert megfosztjuk őket a választás lehetőségtől” – olvassuk Adam Kotsko bölcsész és teológus írását a Slate-en.
Az elmúlt években Amerikában újra nagy divatja van az ideológiai szempontból nem kívánatos könyvek tiltásának. Bá Kotsko csak az ezirányú konzervatív törekvéseket említi (Texas államban már Anne Frank naplója is a jobboldal célkeresztjébe került egy erotikus félmondat kapcsán), a baloldaliak is előszeretettel vetetik le a könyvtárak polcairól a szerintük sértő és veszélyes köteteket. Sokan tartanak tőle, hogy az efféle cenzúra miatt a fiatal nemzedékek majd nem olvasnak el fontos könyveket, és ez korlátozza intellektuális fejlődésüket.
Kotsko elismeri, hogy a cenzúra súlyos probléma, ám attól tart, a tiltásnál is sokkal nagyobb akadálya van annak, hogy a fiatalok elmélyedjenek kultúránk alapműveiben. Másfél évtizedes tanári pályafutása során azt tapasztalta, hogy a diákok egyre nehezebben küzdenek meg a nehéz szövegekel. Régebben harminc oldalt adott fel hétről hétre kötelező olvasmánynak, ma már csak tízet, de a hallgatók gyakran még ennyit sem képesek befogadni. Leginkább azt szeretik, ha rövidített kivonatokat és zanzásított változatokat kell olvasniuk.
Az idősebb nemzedékekre általánosan jellemző, hogy a fiatal generációk szokásait hanyatlásnak és züllésnek értékelik. Kotsko szerint most azonban nem erről van szó. Mint arról a Metazin is beszámolt, az amerikai főiskolások harmada küzd alapvető szövegértési hiányosságokkal. Ma egy egyetemista átlagosan mindössze heti 27 órát tölt az iskolában és tanulással – ötven éve még heti 40-et. Bár az Egyesült Államok diákjai szövegértésből nem teljesítenek rosszul a PISA-tesztek kompetenciamérésein, az ő esetükben is visszaesés volt tapasztalható az elmúlt évtizedben, különösen a koronavírus miatti lezárások óta.
A szögértési képességek visszaesése azonban nem csak a Covid miatti online oktatásra vezethető vissza – véli Kotsko. Hanem egyrészt arra, hogy a hagyományos fonetikus olvasástanulás hanyatlóban van az általános iskolákban. A kétezres évekig a szófelismerésen alapuló módszer volt a divatos, amelyet aztán a fonetikus elemző módszer váltott fel, újabban azonban egyre több iskola a kettő közötti módszerrel, a szótagok felismerésével tanítja az olvasást. A módszer eredményeképpen a tanulók nem tudják értelmezni a bonyolultabb összetett kifejezéseket. További ok, hogy a fiatalok egyre több időt töltenek az interneten, és ott is jórészt rövid videókat néznek. Kotsko számos kutatásra utal, amelyek megállapították, hogy a TikTok és a hasonló oldalak hatására jelentősen romlik a fiatalok figyelme és koncentrációs képessége (arról nem is szólva, hogy erősíti a depresszióra való hajlamot és a stresszt).
Kultúránkra, a közbeszéd állapotára és közvetve a demokráciára tehát nem a nemkívánatos könyvek betiltása jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az, hogy a fiatal nemzedékek egyszerűen nem is képesek már bonyolult, komoly elmélyedést igénylő érvek és történetek értelmezésére. Ez pedig nem a fiatalok, hanem az idősebb generációk bűne – zárja eszmefuttatását Kotsko.