„Miért ennyire borúlátóak az amerikaiak, ha a gazdaság erős?” – teszik fel a kérdést a Wall Street Journal újságírói.
Az amerikai gazdaság sorra cáfol rá a pesszimista jóslatokra. A másfél éve elszabadult infláció gyors csökkenésnek indult, ám rácáfolva a recessziós félelmekre, a GDP növekedésének üteme a jegybank jelentős kamatemelései ellenére sem lassult jelentősen. A fogyasztás sem esett vissza, mivel a bérek emelkedése lépést tartott az inflációval. Az alacsony keresetűek reálbére különösen nagyot nőtt, a nyugdíjak összege pedig követte az inflációt. A munkaerőpiaci adatok is kedvezőek, hiszen a munkanélküliek aránya 4 százalék alatt maradt. Egy éve még az elemzők többsége rendkívül pesszimista volt, ma viszont már azt pedzegetik, hogy a következő évtizedben az újabb digitális technológiai forradalom hatására ugrásszerűen javuló termelékenység eredményeként megismétlődhet a kilencvenes évek gazdasági csodája.
Ám hiába a jó adatok, közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak rossznak ítélik meg a gazdasági kilátásokat. Az amerikaiak több mint kétharmada szerint gyerekeik rosszabbul fognak élni, mint ők. Tíz éve még 53, ma viszont már csak 36 százalék bízik abban, hogy kemény munkával előre lehet jutni az életben.
A Wall Street Journal tucatnyi amerikaival készített interjúja szerint az amerikaiak azért pesszimisták a jó gazdasági környezet ellenére, mert a világot kiszámíthatatlannak tartják. Még az átlagosnál nagyobb jólétben élők is attól tartanak, hogy bármikor fordulhat a kocka, beüthet egy válság, és elszegényedhetnek. A borúlátás jelentős részben a rendkívüli politikai megosztottság és a szektás törzsi mentalitás következménye – teszik hozzá a szerzők. Felidézik, hogy a 2016-os elnökválasztás előtt, Obama elnökségének utolsó heteiben a republikánus párti szavazók mindössze 11 százaléka volt elégedett a gazdaság állapotával, majd Trump győzelme után néhány nappal máris 26 százalékra nőtt az elégedett republikánusok aránya, egy év után pedig 73 százalékra, miközben a demokrata párt hívei egyre pesszimistábbá váltak a gazdaság kilátásaival kapcsolatban. Vagyis nemcsak a kilátásokkal kapcsolatos várakozások, hanem a gazdaság jelen állapotával kapcsolatos elégedettség is jelentősen mértékben a pártszimpátia függvénye.
Jeffrey Frankel harvardi közgazdász Project Syndicate-en egyetért a Wall Street Journal publicistáival abban, hogy a republikánus választók pártos alapon ítélik a valósnál rosszabbnak a gazdaság állapotát. A borúlátást fokozza, hogy az internet és a közösségi média korában a rossz hírek sokkal nagyobb figyelmet kapnak, mint a jók. Frankel szerint a legfontosabb ok azonban az, hogy idő kell hozzá amíg a választók elhiszik, hogy a gazdaság jó állapotban van: hónapokba is beletelhet, amíg eloszlanak a magas inflációval és a recesszióval kapcsolatos félelmek. November első keddjéig, az elnökválasztás napjáig azonban még nyolc hónap van hátra, és Frankel utal rá, hogy a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos vélekedéseknek mégiscsak döntő jelentősége lehet az őszi elnökválasztáson is. Ha a választók körében nő az elégedettség a gazdaság helyzetével és kilátásaival, akkor javulhatnak Biden elnök újraválasztási esélyei.