„A mag el van vetve. Nem egyedül Trump a felelős” – olvassuk a New York Timesban Thomas B. Edsall szokásos szerdai esszéjét.
Edsall az Egyyesült Államok kapcsán autoritarizmusról ír, nem diktatúráról, nemzetközi példái azonban Oroszország mellett három diktatúra: Kína, Irán és Észak-Korea. Elég meghökkentően hangzik a feltételezés, hogy efféle rendszer jöhetne létre Amerikában, márpedig Edsall Marc Hetheringron politológusra hivatkozva arról ír, hogy a diktatórikus hatalom elvét támogató fehérbőrű amerikaiak legradikálisabb 15 százaléka harminc éve még felerészt a demokratákat, felerészt a republikánusokat támogatta, ma viszont 80 százalékuk republikánuspárti. Márpedig, ha Trump megnyeri a választást… – folytathatnánk gondolatmenetét. Igen ám, de nemhogy a diktatúrát, de még az elnök hatalmának jelentős erősítését is csupán az amerikaiak 26 százaléka támogatná.
Az autoritarizmus tartalmát kutatva Edsall ez után Dan Medvedev chicagói professzort idézi, aki szerzőtársával tanulmányt írt arról, hol milyen társadalmi értékek uralkodnak a világon. Hét ismérv alapján rangsorolta az országokat, ahogy Edsall fogalmaz, az emancipatorikustól az autoriterig húzódó egyenesen. Medvedev nem tiltakozik az autoritarizmus kifejezés ellen, de maga helyesebbnek tartaná, a tradicionalizmus fogalom használatát. Ami nem is csoda, hiszen az volt a kérdés, hogyan viszonyul egy-egy társadalom a homoszexualitáshoz, az eutanáziához, a váláshoz, a prostitúcióhoz, az öngyilkossághoz és az abortuszhoz, valamint ahhoz, hogy a gyermekeket engedelmességre kell nevelni. Márpedig, habár az említett diktatúrák másképp viszonyulnak e jelenségekhez, mint a nyugati demokráciák, néhány évtizeddel ezelőtt az utóbbiak is másként viszonyultak hozzájuk, mégsem voltak diktatúrák.
Edsall megállapítja, hogy a republikánus táborban ma is igen népszerűek a tradicionalista értékek. Rachel Kleinfeld politológust idézi arról, hogy az említett értékek mentén húzódik Amerikában a mély politikai választóvonal. Kleinfeld szerint az elmúlt néhány évtizedben az egykor döntően demokratapárti kétkezi dolgozók azért fordultak tömegestől a republikánusok felé, mert társadalmi értékek dolgában konzervatív felfogásúak. És mivel a liberális körökben ekkor zajlott az identitásforradalom, ezek a rétegek elidegenedtek a demokratáktól. Minthogy pedig Kleinfeld Trumpot autoriter vezetőnek látja, e változást úgy értékeli, hogy növeli az autoritarizmus veszélyét. Ezért pedig a kétpártrendszert, az egyfordulós választási szisztémát teszi felelőssé, mert ezek miatt nem keletkezik harmadik, középső politikai kínálat azoknak, aki valamelyik oldalban csalódnak.
Edsall korántsincs egyedül a félelmeivel. Robert Kagan neokonzervatív társadalomkutató már tavaly novemberben azt írta a Washington Postban, hogy Amerika a diktatúra felé halad. Az Economist pedig címlapján azt a kérdést teszi fel, hogy Amerika biztosan nem eshet-e diktatúra áldozátául. A nagy liberális hetilap cikke szerint erre semmi garancia nincs, minthogy az amerikai alkotmányt lemásoló dél-amerikai országokban számos esetben katonai puccsal vetettek véget a demokráciának. Azt azonban az Economist sem állítja, hogy Trump, ha elnökké választják, katonai puccsot tudna szervezni.