Gáza és a politikai fanatizmus 

2024. május 30.

Izrael gázai háborúja joggal bírálható, de az olasz elemző szerint népirtásnak nevezni súlyos előítéletekre vall. Az antiszemitizmusban két különnemű fanatizmus talál egymásra: a vallásos és a világi. 

A bevett igazságok, a megszokott állapotok megroppanásakor gyorsan terjed a fanatizmus, mert az emberek jelentős része bizonyosságokban keres támaszt, még akkor is, ha ezek hamis bizonyosságok – olvassuk régi ismerősünktől, Angelo Panebianco politológustól a Corriere della Serában. 

Panebianco megállapítja, hogy a világ megszokott rendje megingott. Ez szorongást kelt az emberekben, és ettől az ilyen helyzetekben a szokásosnál többen menekülnek a fanatizmusba. A vakhit ugyanis egyszerű magyarázatot kínál a bonyolult dolgokra: a világ jókból és rosszakból áll, mi sem könnyebb tehát, mint a jót választani, és máris legyőztük kétségeinket. Fanatizmusból pedig kétféle is könnyen elérhető: a vallásos, amelynek jelszava, hogy Isten velünk van, illetve a szekuláris, amely úgy hangzik, hogy mi állunk a történelem jó oldalán. Az antiszemitizmusban pedig ma egyesül e kettő. az iszlamista és a radikális baloldali vakhit. Panebianco úgy látja ugyanis, hogy aki Izraelt népirtással vádolja a gázai hadműveletei miatt, az antiszemita. Azzal érvel, hogy még a nyugati szövetségesek kifejezetten civileket célzó második világháborús drezdai szőnyegbombázása sem volt népirtás, Izrael pedig eleve figyelmezteti a gázaiakat, hogy távozzanak azokból a körzetekből, ahol támadás következik. Nemcsak hogy népirtásról nincs szó, de ezek után még csak arról sincs, hogy Izrael szándékosan veszi célba a polgári lakosságot. 

Márpedig igen tekintélyes emberek pontosan ezt állítják. Fabio Marcelli, a római Nemzetközi Jogi Kutatóintézet kutatási igazgatója  az Il Fatto Quitidianóban „nácionizmusnak” minősíti Izrael politikáját, a Hamász tevékenységét pedig „a palesztin nép lankadatlan ellenállásának” nevezi. Azt állítja, hogy az izraeliek orvosokat, ügyvédeket, tanárokat, értelmiségieket rabolnak el, kínoznak és ölnek meg. Olyan nyelven fogalmaz, amely az idősebb magyar, de inkább keletnémet olvasónak ismerős lehet a hatvanas évekből: az olasz kormány mindenben szolgaian követi amerikai gazdáinak útmutatásait. 

Luigi de Magistris baloldali jogász, Nápoly volt polgármestere és korábbi EP-képviselő nem marad el tőle. Ugyancsak az Il Fatto quotidianóban azt követeli a hazai igazságszolgáltatástól, hogy índítson büntetőeljárást az olasz kormány vezetői ellen, amiért bűnrészességet vállalnak Izrael gázai népirtó háborújában. Nem bízik benne, hogy szava meghallgattatik, ezért azzal a felhívással fordul „a világ népeihez”, hogy állítsák meg Izraelt és a segítségére siető nyugati kormányokat. Palesztina megszállásának véget kell vetni – folytatja – és a palesztin népnek meg kell adni a lehetőséget, hogy visszatérjen arra a földre, ahol száz évvel ezelőtt arabok laktak.

Panebianco szerint Izrael államnak ez esetben nem sok hely maradna a szárazföldön. Izrael erkölcsi legitimitását egy valódi népirtás, a holokauszt szolgáltatta. Akik most Izraelt népirtással vádolják, azok létjogosultságától fosztanák meg a zsidó államot. Panebianco elismeri, hogy e téren a Hamász propagandája igen sikeresnek bizonyul. És ezt nemcsak sokak tudatlanságával magyarázza, hanem egyúttal azzal is, hogy a mai bizonytalan korban a korábbinál többen menekülnek szorongásuk elől a fanatizmusba.