„Kutatásaink arra mutatnak rá, hogy az AfD különösen azokban a térségekben erős, ahonnét tömegesen vándorol el a képzett munkaerő. Azt is megfigyelhetjük, hogy minél inkább jobbra tolódik egy régió, annál inkább felgyorsul az elvándorlás, és annál kevesebb cég települ be. Egyre kevesebb az orvos, az iskolák bezárnak, a közszolgáltatások leromlanak, a boltok és a szórakozóhelyek lehúzzák a rolót. Az ördögi kör bezárul: a gazdaság lejtőre kerül és tovább nő a megosztottság” – olvassuk a Tageszeitung interjúját Marcel Fratzscher közgazdásszal, a berlini DIW gazdaságkutató intézet vezetőjével.
A bevándorlásellenes AfD megerősödését hozó szeptember eleji szászországi és türingiai választások után Németországban minden párt a korábbinál szigorúbb bevándorlási szabályokat szeretne. Még a baloldali kormánykoalíció is keményebben lépne fel: már a választás előtt megpendítette, hogy felgyorsítaná az elutasított menedékkérelmezők kitoloncolását, megvonná a schengeni zóna más országaiból érkező kérelmezők szociális támogatását, és ideiglenesen máris visszaállította a határellenőrzést.
Az elemzők egy része úgy látja, hogy elkerülhetetlen a szigor, különben még jobban megerősödik a bevándorlásellenes AfD. Egyes szakértők mindezt csak látszatmegoldásnak tartják, és még drasztikusabb fellépést szorgalmaznak, például a menekülttáborok és a menedékkérelmek kiszervezését Ruandába, elkerülendő, hogy újabb, csak rendkívül nehezen és költségesen kitoloncolható tömegek érkezzenek Németországba. Mások viszont a szigorúbb bevándorlási eljárások mellet fontosnak tartanák, hogy a bevándorlásellenes hisztéria elkerülése érdekében több szó essen a szabályozott bevándorlás gazdasági előnyeiről és a kulturális sokszínűségről. Megint mások szerint tévút a baloldali kormánypártok bevándorlásellenes fordulata: a keményvonalas AfD-vel úgysem vehetik fel a versenyt. És akadnak olyan elemzők is, akik szerint a szigor eredményeképpen az elutasított menedékkérők csak még inkább elszigetelődnének és eltűnnének a hatóságok radarjáról.
A szemle elején idézett Fratzscher is szkeptikus a javaslatokkal kapcsolatban. Kutatásokat idézve kifejti, hogy a német munkaerőpiacnak évi négyszázezer bevándorlóra lenne szüksége, mivel az elöregedő táradalomban egyre alacsonyabb a munkaképes korúak aránya, és már jelenleg is 1,7 millió állás betöltetlen. Viszont minél erősebb a bevándorlásellenesség, annál kevésbé érkezik képzett munkaerő és annál nagyobb a bizalmatlanság a németek és a bevándorlók között – amivel be is zárul a bevezetőben említett ördögi kör. Fratzscher szerint a baloldal a közszolgáltatások és a gazdaság erősítésével nyerhetné vissza a leszakadó térségek elégedetlen választóit, akik a bevándorlókat okolják a problémáikért.
Hasonló véleménynek ad hangot Ulrike Herrmann, szintén a baloldali Tagezeitungban. Herrmann paradoxnak tartja, hogy éppen a volt NDK tartományaiban a legerősebb a bevándorlás-ellenesség, vagyis ott, ahol a legkevesebb a bevándorló. Ő is úgy látja, hogy a bevándorlás korlátozása éppen ezekben a tartományokban okozná a legsúlyosabb problémákat. Hiába ígéri az AfD a foglalkoztatottság növelését, egyszerűen nincsen jelentős munkára fogható tartalék. Már most is jelentős hiány van szakképzett munkaerőből, és tíz év múlva már negyedmillió képzett munkás fog hiányozni Türingiából. Ráadásul ha csökken a bevándorlók száma, akkor más német területeken is nagy lesz a munkaerőhiány, így minden bizonnyal még több keletnémetet költözik a gazdagabb nyugati tartományokba – figyelmeztet Herrmann.