„Nincs olyan békealternatíva, amely visszaadná Ukrajnának az orosz megszállás alatt lévő területeket, de olyan sincs, amely véget vethetne a két fél közötti feszültségnek” – állapítja meg a tíz európai országból és az Egyesült Államokból verbuvált harmincöt szakértő.
A szerzők tizenegy okot sorolnak fel, amelyek a háborúhoz vezettek, és első helyen a mai Oroszország birodalmi ambícióit említik. De hozzáfűzik azt is, hogy a NATO kelet-európai terjeszkedése félelmeket ébresztett Oroszországban. Továbbá, hogy a Nyugat liberális univerzalizmusa és Oroszország autoriter illiberalizmusa között csillapíthatatlan feszültség támadt. Végül szó van az okok között arról is, hogy az orosz kisebbség jogainak csorbítása nem váltott ki tiltakozást nemhogy a nyugati kormányokból, de a nemzetközi jogvédő szervezetekből sem. Végül pedig Oroszország alábecsülte Ukrajna ellenállási potenciálját és a nyugati segítség mértékét, a Nyugat pedig azt képzelte, hogy az orosz vezetés nem fog lemondani a Nyugathoz fűződő jövedelmező gazdasági kapcsolatokról imperialista ambíciói kedvéért.
Az elemzők ez után többféle forgatókönyvet is felvázolnak. A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy az ellenségeskedés tovább folytatódik, időnkénti tűzszünetekkel és tárgyalásokkal. Végső soron elképzelhető, hogy Ukrajnában a fokozódó szenvedés és elszegényedés rendszerváltozásba torkollik, és a lakosság növekvő része törődik bele a területvesztésbe. Másfelől viszont az így előálló háborús vereség is tiltakozásokat, instabilitást válthat ki. Ha viszont Oroszország szenvedne vereséget vagy olyan helyzet állna elő, amelyet a vezetés nem tud győzelemnek beállítani, az veszedelmes válsághoz vezethetne, márpedig egy ekkora nukleáris hatalom megingása súlyos kockázatokkal járna az egész világra nézve.
A nemzetközi elemző csapat olyan átfogó kompromisszumot tartana szükségesnek, amely megnyugtatólag hatna az orosz biztonsági félelmekre, szavatolná az orosz kisebbségek jogait, de Ukrajna biztonságát is. A területi nyereségek birtokában aztán az orosz kormány győzelmet tudna hirdetni otthon. Egyelőre azonban egyik fél sem hajlandó az ehhez szükséges engedményekre.
A szakértők ezért a konfliktus befagyasztását tartják a legjobb reális megoldásnak. Ez persze a harcok rendszeres kiújulásának kockázatával járna, de egyben a későbbi békemegállapodást is lehetővé tenné. Mindenesetre a háború előtti területi állapotok visszaállítását lehetetlennek tartják. Úgy gondolják, hogy egy új nemzetközi biztonsági rendszer lenne a megoldás, amelybe Kínát és Indiát is be kellene vonni, mert az ukrajnai háború azt bizonyítja, hogy a második világháború után kidolgozott biztonsági rendszer ma már nem működőképes. Hogy aztán hogyan működne az a rendszer, azt nem részletezik. Egyelőre azonban mindegy is, mert ma a konfliktusban valamennyire is részt vevő felek egyike sem hajlandó elfogadni ezt a megoldást.