„Mindenki azt tartaná helyesnek, hogy a közpolitika tudományosan bizonyított tényeken alapuljon. Erre azonban kevés az esély, ha a legtekintélyesebb társadalomtudományos szakfolyóiratok is rossz minőségű kutatásokat publikálnak” – olvassuk Ryan Briggs politológus esszéjét az Asteriks tudománynépszerűsítő magazinban.
A Metazin is beszámolt róla, hogy a tudomány egyre veszít hiteléből. Sorra derült ki tekintélyes szaklapokban publikált kutatási beszámolókról, hogy hamis adatokra épülnek. A pszichológiától a társadalomtudományokon át a farmakológiáig egyre több kutatásról bizonyosodik be, hogy nem replikálható.
Sok esetben egyértelmű, hogy a kutatók csaltak, és szándékosan hamisították meg az adatokat. Briggs arra világít rá azonban, hogy nem pusztán a csalás a bajok forrása, hanem rendszerszintű problémák állnak a jelenég hátterében, különösen a társadalom- és a közgazdaságtudományok területén.
A szakfolyóiratok nagyobb eséllyel fogadják el közlésre azokat a kutatásokat, amelyek igazolják a szerzők hipotézisét. Mivel a tudományos életben az előrejutáshoz feltétlenül publikálni kell, a kutatók biztosra mennek: először véletlenszerű statisztikai elemzésnek vetik alá az adathalmazt, hogy aztán a talált statisztikailag szignifikáns összefügések alapján fogalmazzanak meg hipotézist. Ami persze szintén csalás, hiszen nem valamilyen elmélet alapján állítják fel a hangzatos hipotézist, hanem eleve az adatokra alapozzák a nagyobb publikációs esély reményeben. Az így kapott tudományosan igazolt állítások azonban többnyire nem oksági következtetések, hanem csak véletlen egybeesések.
De még a tisztességes szándékkal és módszerekkel megírt kutatások sem megbízhatóak. Gyakran olyan kis mintán alapulnak, amely eleve kétségessé tesz bármilyen általánosítást. További probléma, hogy a tárasdalom- és a közgazdaságtudomány területén született publikációk közel hatvan százaléka hibás adatelemzésen alapul, de még a vezető folyóiratokban is 15 százalék az arányuk. Ez azonban csak ritkán derül ki, hiszen az elemzéshez használt nyers adatokat általában nem közlik. Briggs hozzáteszi, hogy az adatelemzés eredményét nagyban befolyásolja a választott módszertan is. Kísérletek igazolják, hogy ugyanazon adatokat különböző, ám egyaránt legitim módszertannal elemző kutatók homlokegyenest ellentétes megállapításokra juthatnak.
A dolog jelentősége jóval túlmutat a tudományos élet falain – figyelmeztet Briggs. A kétes lábakon álló kutatások és publikációk nemcsak a tudomány és a tudósok tekintélyét rombolják, hanem közvetlen társadalmi károkat is okoznak. A gyógyszerkísérletek esetében nyilvánvaló a tét, de a hibás vagy hamisított társadalomtudományos publikációk is kártékonyak, hiszen a politikusok és a döntéselőkészítők is gyakran hagyatkoznak rájuk a törvényalkotás és a közpolitikai szabályozás során.