A Le Figaro, amely elsőként szellőztette meg a Muzulmán Testvérek fokozódó poziciószerzéséről szóló belügyminisztériumi jelentést, sokkolónak minősíti a feltárt tényeket. Steve Tenré úgy fogalmaz a konzervatív napilapban, hogy legfőbb ideje volt felhívni a közvélemény figyelmét arra, mi zajlik Franciaországban, de más nyugati országokban is. A Muzulmán Testvérek mozgalma tervszerűen igyekszik embereit beépíteni az iskolákba, az egyetemekre, a helyi közigazgatásba, és módszeres indoktrináció zajlik az interneten. A végcél iszlám kalifátus létrehozása lenne. Magából a jelentésből ugyanakkor az is kiderül, hogy a Muzulmán Testvérek létszámát a belügyminisztérium 75 ezerre teszi, ami nagy szám, de nem a francia muszlimok hét és félmilliós lélekszámához képest. A kemény mag létszámát pedig ezer főre becsüli a jelentés. Politikusok erre reagálva egymás után sürgették a fátyolviselés betiltását, illetve az iszlamistának ítélt muszlim szervezetek betiltását is.
A Le Point-ben Géraldine Woessner hosszú összeállítást közöl arról, hogy vagy hetven franciaországi egyetemen erős iszlamista nyomás nehezedik a hallgatókra, és egyben fenyegető antiszemita uszítás is zajlik. Ez nem új jelenség, csak az erről szóló átfogó jelentést tíz évvel ezelőtt Francois Hollande baloldali elnök archiváltatta. Manapság sok egyetemen mindennapos, hogy azoknak a muszlim lányoknak, akik nem hordanak fátylat, megtorlással kell számolniuk. Woessner arról is beszámol, hogy az iszlamista beszivárgás jellemzően a szélsőbaloldali diákszervezeteken keresztül érvényesül, de az erre vonatkozó bejelentéseket az egyetemi vezetők hajlamosak fasisztoid körök képzelgésének minősíteni.
Hasonló véleményen van a baloldal első számú vezetője is. Jean-Luc Mélenchon, akinek vezetésével a legutóbbi országgyűlési választáson a baloldali pártszövetség hajszálnyival ugyan, de relatív többséget szerzett. Blogjában fantazmagóriának minősíti a jelentés tartalmát. és olyan abszurdnak látja az állam és a közélet fokozatos meghódítását célzó muszlim terv elméletét, mintha valaki azzal fenyegetne, hogy „támadni készülnek a buddhista szerzetesnők”. Azzal vádolja a szocialista-centrista-konzervatív kormánykoalíciót, hogy szavazatszerzés céljából versenyre kel a radikális jobboldallal az iszlám elleni hangulatkeltésben. A centrum – írja Mélenchon – ugyanúgy riogat muzulmán összeesküvéssel, mint ahogy a harmincas években a nácik riogattak zsidó összeesküvéssel.
Arab származású szakírók több szempontból is hibásnak látják a kormány elemzését és az első megoldási javalatokat. A Le Point vitarovatában Razika Adnani francia-algériai filozófus ártalmasnak tartja azt a bevett nézetet, miszerint az iszlámmal semmi baj nincs, csupán az iszlamizmus, a politikai iszlám veszedelmes. Szerinte ugyanis nem politikai iszlám nincs. Az iszlám világban már a múlt században felülkerekedtek a konzervatív irányzatok, amelyek szó szerint értelmezik a kora-középkori szövegeket, azok pedig igenis társadalomszervező és jogszolgáltató vallásnak írják le az iszlámot. A muszlimoknak maguknak kell megreformálniuk az iszlámot, hogy be tudjon illeszkedni egy vallási értelemben semleges államba – írja Adnani. Mert addig az állam vörös szőnyeget terít az iszlamizmus elé, amikor az iszlámot a mai formájában ártalmatlannak hirdeti.
Sonia Mabrouk, aki tunéziai egyetemi docensből lett publicista, ugyancsak a muzulmán közösségtől várja a változást. Az állam hiába tiltja a fátlyat és az egyéb külsőségeket, a muzulmánok ebben csakis ellenük irányuló támadást látnak – írja a Le Journal du Dimanche-ban. Az állam évtizedeken át tömegestől engedte be a muszlim bevándorlókat, nem csoda, hogy az integráció részlegesre sikerült. Most pedig kapkodna, de ezzel csak súlyosbítja a helyzetet és a radikális iszlamisták kezére játszik.
A La Croix katolikus lapban azt olvassuk, hogy a kormány téved, amikor a Muszlim Testvérekben látja a fő iszlamista veszélyforrást. A szerző, Malik Bezouh esszéista algériai bevándorlók gyermeke, és maga is az Iszlám Testvérekhez tartozott fiatalkorában. Szerinte az egyiptomi eredetű Muszlim Testvérek nem terrorista mozgalom, ellenben a különféle szaúdi eredetű és onnan finanszírozott vahhábita csoportok fegyveres akcióktól sem riadnak vissza. Minél inkább stigmatizálja az állam a Testvéreket, annál inkább utat nyit a vahhábiták előtt.