„A hagyományos amerikai polgári vallásosság halott. A helyét egy ökumenikus koalíció vette át, amelyet nem a teológia, hanem a kultúrharc tart egyben” – olvassuk a Vox magazinban Katherine Kelaidis vallásszociológus esszéjét.
Közvélemény-kutatások szerint az elmúlt években a fejlett országokban megfordult a korábbi trend, és nőni kezdett a magukat vallásosnak tartók aránya. Az Economist összefoglalója szerint a Covid-járvány óta különösen a Z-generáció fiataljainak körében nőtt a vallás népszerűsége. Társadalmi kataklizmák során korábban is megfigyelhető volt a vallásosság erősödése, ám most érdekes módon leginkább a fiatal férfiak körében jellemző. A vallásosság egyértelműen összefügg a politikai világnézettel. A statisztikákból az is kiviláglik, hogy a fiatal férfiak körében jelentősen megugrott a konzervatív értékeket támogatók aránya, miközben a kevésbé vallásos nők inkább liberálisok. Összességében a Z-generáció Európa-szerte és Amerikában jóval nagyobb arányban szavaz jobboldali pártokra, mint a korábbi fiatal felnőtt nemzedékek.
Kelaidis szerint a folyamatok hátterében a vallás és a politika viszonyának gyökeres átalakulása áll. Korábban a vallásos jobboldal a hagyományos keresztény értékeket akarta érvényre juttatni a közéletben. A Donald Trump mögött felsorakozó vallásos szavazók jelentős része ezzel szemben a vallást politikai fegyverként használja a kultúrharcban. A vallás így elsősorban a politikai szekértáborok közötti ideológiai szakadék mélyítésének eszköze: a vallásra hivatkozva még könnyebben lehet mozgósítani a melegházasság, az abortusz, vagy akár a Covid-oltások ellen. „Az 1980-as és az 1990-es évek vallásos jobboldala teológiai elveket képviselt a politikában. Ma viszont – ellenkezőleg – a politikai elveikhez keresnek teológiai megalapozást.”
A kultúrharcos vallásos jobboldal nem teokráciát akar – jegyzi meg esszéje végén Kelaidis. Nem a vallási erkölcs érdekli őket, hanem a vallás segítségével akarják érvényre juttatni politikai céljaikat, és harcolni a baloldal értékei ellen. Ez magyarázza, hogy a magánéletében nem kifejezetten keresztény elvek szerint élő Trumpot minden további nélkül elfogadják a vallásos jobboldal vezetőjének – írja Kelaidis.