„Mi magyarázza, hogy a nők és a férfiak közötti politikai szakadék egyre nő, miközben a nemek közötti gazdasági és képzettségbeli különbség csökken? A választ a nemek közötti pszichológiai és viselkedésbeli eltérésekben kell keresni” – olvassuk Robert Henderson pszichológus cikkét a City Journalben.

Az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkentek a nők és a férfiak társadalmi státuszában fennálló különbségek. Az Egyesült Államokban már több nő szerez diplomát, mint férfi, és a nők már a természettudományokban is felzárkóztak a férfiak mellé. Több nagyvárosban a fiatal nők legalább annyit keresnek, mint férfi kortársaik. Mindeközben azonban egyre mélyül a nemek közötti világnézeti szakadék. A fiatal nők 44 százaléka liberálisnak vallja magát, miközben a férfiak körében csak 24 százalék a liberálisok aránya. Miközben a nők között egyre több a baloldalivá és a liberális, a férfiak jobbra tolódnak és egyre konzervatívabbak.

Azt várhatnánk, hogy minél szabadabbak és egyenjogúbbak a nők, annál inkább a férfiakhoz hasonlóan fognak gondolkodni a közügyekről, de ez tévedés. Éppen, hogy annál inkább kiütköznek majd a sajátos női tulajdonságok. Henderson szerint evolúciós örökség, hogy már a párválasztás stratégiái is különböznek: a nők számára a gének átörökítésnek záloga a legjobb partner kiválasztása, a férfiak számára viszont az, hogy minél több partnerrel lépjenek kapcsolatba.  Mint arra Robert Trivers biológus fél évszázada rámutatott, az anyáktól rendkívül sok energiát igényel a szülés és a kisded táplálása (a gyerek önállóvá válásáig 10-13 millió kalóriát), a nők ezért a nők általában kockázatkerülőbbek, óvatosabbak, együttérzőbbek, viszont sérülékenyebbek és hajlamosabbak a stresszre, a depresszióra. Más kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy az ilyen személyiségjegyek többnyire liberális világnézettel járnak együtt.

Henderson megjegyzi, hogy felmérések szerint a nemek közötti attitűdök különbsége az egalitárius társadalmakban kiugró, így nehéz lenne őket a társadalmi különbségekre és a férfiközpontú normákra visszavezetni. Mint azt Steve Stewart-Williams pszichológus megfogalmazta, „minél inkább azonos bánásmódban részesülnek a férfiak és a nők, annál különbözőbbé válnak”. Henderson szerint mindebből pedig az következik, hogy a női egyenjogúságot fontosnak tartó fejlett társadalmaknak mindenekelőtt el kell ismerniük, hogy férfiak és nők különböző attitűdökkel és preferenciákkal rendelkeznek. Azt kell megoldaniuk, miként fordíthatók a nemek közti különbségek a társadalom előnyére. Erről csak annyi ír, hogy az intézményeknek, a társadalmi normáknak és a szakpolitikai stratégiáknak jobban kell alkalmazkodniuk a nők és a férfiak közti magatartásbeli különbségekhez. Hogy mindez miben állna, azt egyelőre ő sem tudja.