„Izrael történetének legigazságosabb háborúját mostanra világszerte egyre inkább igazságtalannak látják. 2023-ban még támogatták, mára viszont erkölcstelennek ítélik” – írja a Jerusalem Postban Ámosz Jadlin nyugállományú vezérőrnagy, az izraeli katonai hírszerzés volt parancsnoka, aki ma MIND Israel néven stratégiai elemző intézetet vezet.
A 2023 október 7-ei terrortámadás után indított gázai offenzíva deklarált célja az volt, hogy Izrael leszámoljon a Hamasszal, és kiszabadítsa az elhurcolt túszokat. Két évi háborúskodás után a Hamasz ma is hatalmat gyakorol a gázaiak felett, alternatíva a láthatáron sincs, ma is több tucatnyi túsz van a terroristák fogságában, egyre iszonyatosabb állapotban, miközben Izrael nemzetközi megítélése soha nem látott mélypontra került.
Az izraeli kormány a jelek szerint egyfajta soha véget nem érő háborúra rendezkedik be. Ez azonban szögesen ellentétes ahagyományos izraeli stratégiával. Ennek az lenne a lényege, hogy Izrael a békeidőben elérhető fejlődésre koncentráljon, és ha háborúra kényszerül, igyekezzen villámgyorsan lezárni a fegyveres konfliktust. Az izraeli hadsereg ugyanis azért tud megfelelő létszámot kiállítani, mert derékhada tartalékos katonákból áll. Az ilyen katonáknak a háború csak különleges vészhelyzetben elviselhető. Különben is, ők azok közé tartoznak, akik a rövid fegyveres összecsapások közötti hosszabb békeidőben az ország felvirágoztatásán munkálkodnak. Izrael ezért csak akkor lehet sikeres a háborúban, ha haderejét a stratégiai alapelvek keretein belül alkalmazza. Ellenkező esetben garantálható a kudarc. A totális győzelem pedig egyébként is irreális cél volt, 1945 óta ilyenre sehol sem volt példa.
És íme az eredmény: Gázában csakugyan elviselhetetlen az élet. A háborút persze a Hamasz idézte elő, rettenetes következményeit nemkülönben. Ugyancsak a Hamasz akadályozza az élelmiszerszállítmányok szétosztását, így az éhínségért is a Hamasz a felelős. Csakhogy a Hamasz eredményesen fordítja a maga céljaira a gázai lakosság szenvedését.
Jadlin tábornok nem állítja, hogy a Hamasznak kezdettől ez volt a célja: nem tulajdonít a terrorszervezetnek előre megfontolt stratégiát, amelynek értelmében szándékosan provokálta volna ki Izrael bevonulását, hogy aztán városi gerillaháborúban győzelmet arasson, ha nem is katonailag, hanem a polgári áldozatok látványa révén a propagandaháborúban. Mindenesetre Jahja Szinwar, a Hamasz tavaly megölt katonai vezetője 2024 nyarán nyilvánosságra került leveleiben a lakosságot érő súlyos veszteségeket „szükséges áldozatoknak” nevezte. Az elképzelés hat évtizede is ismert volt már: Che Guevara, mielőtt Bolíviába ment volna gerillaháborút indítani, kiadta a jelszót: „Két, három, sok Vietnamot!”. Az imperializmus világuralmát úgy lehet megdönteni, ha dzsungelháborúk sorára kényszerítik.
Izrael esetében működni látszik a recept: már az izraeli értelmiség tekintélyes képviselői is azzal vádolják a kormányt, hogy népirtást hajt végre Gázában. Nem is szólva a nyugati világról, ahol kormányok tucatjai jelentették be, hogy elismerik az egyelőre nem is létező palesztin államot.
És ahogy a Hamasz azt gondolja, hogy bármely izraeli állampolgár vagy zsidó ember megölhető, ha egyszer az izraeli állam ellenség, palesztinpártiság címén Nyugaton is egyre gyakrabban ér verbális vagy fizikai támadás zsidó vallású vagy származású polgárokat.