Az infantilizmus kora

2025. szeptember 21.
CC Andy Pang @ shootx2 CC Andy Pang @ shootx2

A fiatal nemzedék tagjai közül mintha egyre többen nem tudnának vagy nem akarnának felnőni. Plüssállatokért rajonganak, ifjúsági filmeket néznek, számítógépes játékkal múlatják az időt. Az infantilizmus kulturális válságot jelez, és súlyos politikai, illetve társadalmi következményekkel járhat.

„A Labubu-babák kollektív mániája egy mélyebb válság tünete: a felnőtté válás összeomlásának jele, és az önmagát infantilizáló, örök gyerekkorban élő nemzet tünete” – olvassuk a Compact magazinban Ryan Zickgraf pennsilvaniai író esszéjét.

Nem a Labubu-őrület az első milliárdos játékfigura-üzlet, ám a Barbie-babák, a moncsicsik és hasonló figurák elsősorban a gyerekek körében voltak népszerűek. A Labubu-babákat viszont felnőttek is veszik, sőt, akár kisebb vagyonokat is adnak egy különlegesnek számító darabért, hogy aztán a közösségi médián dicsekedhessenek el új szerzeményükkel.

Ráadásul nem egyedülálló jelenségről van szó. Zickgraf statisztikákat idéz, amelyből kiderül, hogy Amerikában a gyerekjátékok több mint negyedét felnőttek veszik saját maguknak. Egyre jellemzőbb, hogy a felnőttek gyerekeknek szánt filmeket néznek, a fiatal fogyasztók igényire szabott popzenét hallgatnak, ifjúsági kalandregényeket és romantikus történeteket olvasnak, számítógépes játékokat játszanak és saját szórakoztatásukra Disneylandbe látogatnak.

Zickgraf szerint nem pusztán ártalmatlan, nosztalgikus hóbortról van szó. Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus kutatásait idézi, amelyek arra világítanak rá, hogy egyrészt a szülői túlféltés, másrészt a közösségi média elterjedése miatt a fiatal nemzedék körében sok a gyámoltalan, felnőni nem tudó nebáncsvirág. Persze nincs új a Nap alatt, Christopher Lasch már a ’68-as konzumbaloldali generációval kapcsolatban is hasonló aggodalmakat fogalmazott meg.

Zickgraf attól tart, hogy a jelenség ennél is mélyebb gyökerekből táplálkozik. Az infantilizmus arra utal, hogy nem működnek a felnőtté válás társadalmi és kulturális intézményei. A felnőni nem tudó nemzedék tagjai önállótlanabbak, nem akarnak vállalkozni, nem vállalnak családot, ami súlyosbítja a gazdasági és a demográfiai nehézségeket. És egyelőre senki sem tudja, hogyan lehetne ezen változtatni. Zickgraf szerint a baloldal még csak a probléma létezését sem ismeri el. A jobboldalon látják a bajt, de a megoldást nem. Legalábbis Zickgraf a Z-generáció jobboldali fiataljai körében népszerű celebek és influenszerek által képviselt hipermacsó szubkultúrát semmivel sem látja kevésbé kártékonynak, mint a gyermeteg Labubu-mániát.