„Egyesek faji háborútól tartanak Nagy-Britanniában. Mások a bal- és a jobboldal közti polgárháborútól. Pedig inkább osztályháború ez” – olvassuk a Spectatorban Brendan O’Neilltől.

A bevándorlóellenes tüntetések résztvevői azt panaszolják fel, hogy a nagyarányú bevándorlás miatt az elmúlt években romlott a közbiztonság. És ami azt illeti, a bevándorlókat a hatóságok rendszerint nem olyan környékek szállodáiban helyezik el, ahol a vagyonos rétegek laknak, vagyis ezeken a körzetekben az átlagosnál nagyobb mértékben romlott a közbiztonság. Angliában 2021 és 2023 között százezernél is több bűncselekményt követek el külföldiek, köztük csaknem negyvenezer erőszakos bűncselekményt. A nemi erőszakcselekmények tetteseinek csaknem negyede külföldi. Létszámarányosan az afgánok és az eritreaiak között van a legtöbb elkövető. Az afgánok között sokezer a legális bevándorló, de mint a Spectator kiderítette, tömeges a csalás, mindennapos az üldöztetést igazoló hamisított dokumentum, és igen gyakori, hogy az afgánok hazajárnak családlátogatásra, holott azért van menekültstátusuk, mert otthon állítólag üldöztetés lenne az osztályrészük.

O’Neill érthetőnek nevezi a tiltakozást, és fontosnak tartja megjegyezni, hogy az esetek többségében ellentüntetők is megjelennek. Szinte minden esetben ott van náluk néhány palesztin zászló, továbbá igen sokan keffijét, arab fejkendőt viselnek, és rasszistának minősítik a rendőrsorfal túloldalán tüntetőket, akik között feltűnően sok a nő. Az utóbbiak brit vagy angol százlót lengetnek. Az eltérő kellékek osztálykülönbségről árulkodnak. A palesztin zászló a magát a pórnépnél erényesebbnek tartó középosztálybeli baloldaliak ismertetőjele. A plebs lázadása ez – írja O’Neill, éspedig nemcsak az ellen, hogy négycsillagos szállodákban helyezik el a bevándorlókat, hanem a haladár aktivista osztály moralizmusa ellen, amely vak az egyszerű brit polgár nehéz helyzetére.

Az elkeseredettség okainak tisztázásához hozzájárulhat a Telegraph tényfeltáró cikke is, amelyből kiderül, hogy a szegény fehérbőrű tanulók minden más csoportnál sokkal rosszabbul teljesítenek az iskolában. Ha ezen nem változtatnak, akkor konzerválódik a lakoság ma legnagyobb csoportjának hátrányos helyzete, amelynek eredeti oka a hagyományos ipartelepek leépítése volt.

Van, akinek más tűnik szembe a konfliktus láttán. A francia állami rádió tudósítója azt jelenti Londonból, hogy a nyáron számos brit városban nem pusztán tüntetések voltak a bevándorlók ellen, hanem több helyen be is hatoltak a tiltakozók a migránsok szállására, és volt, ahol összetörték a berendezést.

A Guardianben pedig Gary Younge, a balliberális lap volt kommentátora, aki ma szociológiát tanít Manchesterben, abban látja a jelenség okát, hogy a szigetországot is elérte a lakosságcsere elmélete, amely szerint az iszlám bevándorlás idővel egészen más világot alakíthat ki Nyugaton. Ha a Munkáspárt nem mer határozottan fellépni a bevándorlás-ellenes mozgalom rasszista kinövései ellen – teszi hozzá Younge – elveszítheti a városi etnikai kisebbségeket, amelyek szavazóbázisának kulcsfontosságú részét alkotják.

O’Neill ezeket a hangokat az aktivistaosztály tipikus reakciójának tartja. A merev elítélés helyett a brit szegények segélykiáltását kellene meghallaniuk, amely pedig így szól „Mi is számítunk!”.