„Amikor egyik ellenfele visszalépett és a másik ettől megerősödött, Zohran Mamdani elhatárolódott a Demokratikus Szocialisták hivatalos programjától”– írja Halle Troadec az ABC televíziós hírcsatorna elemző honlapján, a Fivethirtyeighten.
Pedig Mamdani demokratikus szocialistának vallja magát, és 2017 óta tagja is a szervezetnek. Amerika Demokratikus Szocialistáinak (DSA) jelöltjeként lett 2020-ban New York Állam képviselőtestületének tagja. Ehhez a demokraták előválasztásán a korábbi képviselőt kellett kiütnie a nyeregből. Az idén is ez történt, amikor a polgármesterjelölti előválasztáson legyőzte a teljes demokrata elit támogatását élvező Mario Cuomót, ezt a tekintélyes politikust, aki korábban az állam kormányzója volt. Mégpedig azzal az ígérettel, hogy „megadóztatja a gazdagokat, meggyógyítja a szegényeket (ingyenes egészségügyi ellátást vezet be), és szocialista New Yorkot fog építeni”.
Az amerikai szocialisták mindig is marginális csoportnak számítottak az amerikai politikában, csak demonstratív jelleggel indultak választásokon, és meg sem fordult a fejükben, hogy győzhetnek. 1982-ben két csoportjuk egyesült, és az új mozgalom, a DSA megkezdte a beépülést a Demokrata Pártba. Sokáig igen mérsékelt sikerrel. A 2008-as pénzügyi válság nyomán aztán Amerika-szerte megrendült az elitbe vetett bizalom, éspedig a politikai térfél mindkét oldalán. A jobboldalon a protestáns fundamentalista Teadélután-mozgalom jött létre, s vált befolyásos politikai erővé, a baloldalon pedig a Wall Street elfoglalását hirdető Occupy-mozgalom bontott zászlót. Ennek nyomán bontakozott ki később a Black Lives Matter-mozgalom, és a Woke-eszmeiség. Ezek a radikális erők mindkét oldalon egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a két nagy politikai pártra. Így vehette át a republikánus pártot Donald Trump, és így váltak a demokraták soraiban népszerűvé szocialista politikusokv, elsősorban Bernie Sanders, majd a New York-ban szövetségi képviselőházi taggá választott Alexandria Ocasio-Cortez. Erre a hullámra ült fel Mamdani is.
A demokrata képviselőkés szenátorok vezetői, valamint Clinton volt elnök hiába óvtak tőle, a New-York-i demokratapárti szavazótábor többsége őmellé állt. Cuomo az elvesztett előválasztás után függetlenként indult, de húsz százalékpontos hátránnyal. Amikor Adams polgármester bejelentette, hogy visszalép, támogatói Cuomo mögé álltak, és Mamdani előnye tizenhárom százalékpontra csökkent. Mamdaninak ekkor első dolga volt bejelenteni, hogy elhatárolódik a Demokratikus Szocialisták programjától. Nem válaszolt Cumónak arra a kérdésére, hogy ő is el akarja-e törölni a szabálysértési törvényeket, és végső soron nullára akarja-e csökkenteni a rendőrség pénzügyi támogatását, ahogy a DSA hivatalos platformjában áll, csak azt közölte, hogy annyit vállal, amennyit meghirdetett választási programjában. Arról sem nyilatkozik, mennyire támogatja a DSA-nak a transzneműekkel kapcsolatos nézeteit, miszerint is nem szabad akadályozni a kiskorúak nemi átterelő hormonkezelését, sem a transznemű sportolók indulását a női versenyeken.
A Fivethirtyeight cikkírója biztosítja olvasóit, hogy Mamdani nem kommunista, ugyanis többpártrendszerben képzeli el a szocializmust. Támogatói abban reménykednek, hogy New York polgármestereként bebizonyítja majd a demokratikus szocializmus életképességét.