„A kormány hatásköre ma számos olyan feladatra terjed ki, amely régen kívül esett a kormányzás hatókörén. Az állam a gazdasági vészhelyzetre hivatkozva  újabb és újabb intézkedéseket vezetett be, s így egyre átfogóbbá vált a ’totális védelem’” – olvassuk a Law and Liberty hasábjain Christopher Coyne közgazdászprofesszor recenzióját Andrew Preston történész Totális védelem című könyvéről.

A fejlett országokban a 20. század eleje óta folyamatosan és meredeken nő az állam gazdasági szerepvállalása. Mára a korábban a civil szféra hatáskörébe tartozó feladatok jelentős részét is a kormányzat vállalja magára. Az állami kiadások növekedése elsősorban a jóléti állam megszületésének és hízásának folyománya.

Ellentétben a közkeletű magyarázatokkal, Preston nem a második világháborút tekinti a folyamat kezdetének. Kimutatja, hogy Roosevelt elnök már a harmincas évek elején, a New Deal programjának meghirdetésekor is hivatkozott biztonságpolitikai megfontolásokra a jóléti állam kiterjesztésében. Ekkor került a politikai szótárba a totális védelem kifejezés: azt jelentette, hogy az országot nemcsak az ellenséges fegyverekkel, hanem a veszedelmes ideológiákkal, valamint a gazdasági kockázattokkal szemben is meg kell védeni. A háború idején aztán magától értetődő volt a hadigazdálkodás, és később az állam a hidegháborús fenyegetés miatt tovább burjánzott.

Az állam szerepvállalásának kiterjesztésekor bal- és jobboldal egyaránt a nemzetbiztonságra hivatkozott. A totális védelem szükségességével jóformán bármilyen állami intézkedés igazolható, és az állam nem is mulasztott el egyetlen válságot sem hatáskörének kiterjesztésére.

Mára odáig jutottunk, hogy Biden elnök nemzetbiztonsági okokra hivatkozva ösztönözte a hazai bébitápszerek előállítását, Trump elnök pedig hasonló érveléssel vezet be vámokat egyebek között a konyha- és fürdőszoba-bútorok importjára – jegyzi meg Coyne. Úgy véli, hogy ez nemcsak gazdasági szempontból aggályos, hanem azért is, mert az államnak egyre nő a hatalma. A biztonságra hivatkozva egyre inkább rendeleti kormányzás valósul meg, márpedig ez a képviseleti demokráciát, és végső soron a szabadságot veszélyezteti. Más recenzensek arra figyelmeztetnek, hogy a totális biztonság fegyverkezéshez vezet, és minél nagyobb a hadiipar, annál valószínűbb, hogy Amerika használni is fogja a fegyvereket.

Ha az állam terjeszkedése politikai döntések eredménye, akkor arra is van remény, hogy megállítható, sőt visszafordítható a folyamat – veti fel recenziója végé Coyne. Másokhoz hasonlóan azonban ő is elismeri, hogy erre kevés az esély, hiszen az állami szerepvállalás csökkentésének programja politikai öngyilkossággal érne fel.

Igaz, Trump elnök nekilátott, hogy csökkentse az állami kiadásokat, de az Economist recenzense szerint ebben nincs sok köszönet. A bürokráciacsökkentéssel párhuzamosan a kormány olyan szorosra fűzi az együttműködést a technológiai nagyvállalatokkal, ami tovább növeli a demokratikus deficitet.