„A hiteles szaktekintélyekre azért van szükség, hogy tudásuk segítségével megérthessük a bonyolult dolgokat. Ám amikor jósolni kell, bölcsebb, ha inkább széleslátókörű, általánosabb ismeretekkel rendelkező emberekre hagyatkozunk” – írja a RealClearScience magazin hasábjain Mitzi Perdue.

Mi sem természetesebb, mint hogy a jövőbeli események esélyeinek latolgatásakor elsősorban az adott terület elismert szakértőit kérdezzük. Holott gyakran ők is nagy bakot lőnek. Paul Krugman Nobel-emlékdíjas közgazdász korábban azt jósolta, hogy az internet gazdasági hatása nem lesz nagyobb, mint a faxé volt. Az amerikai katonai elemzők biztosak voltak benne, hogy az afgán kormány az Egyesült Államok kivonulása után egyedül is képes lesz rendet tartani (a kormány alig két hét alatt dőlt össze és adta át a hatalmat). Három éve szinte minden szakértő úgy gondolta, hogy Oroszország három nap alatt elfoglalja Kijevet. Könyviadók sora utasította el a Harry Potter kéziratát, biztosra véve, hogy nem lenne rá kereslet – említ néhányat a közelmúlt néhány emlékezetesebb szakértői jóslat-baklövéséből Perdue.

Logikus mindennek az okát abban keresni, hogy a tudósokkal szemben kettős mércét alkalmazunk: a laikusok jóslatainak kudarcát könnyen elfelejtjük, a szakértők melléfogásait viszont nem. Kétségtelen, hogy a mai populista közhangulat felerősíti a szakértő elittel szembeni bizalmatlanságot és ezzel párhuzamosan a laikus tömegek bölcsességébe és a kollektív tudás elsőbbségébe vetett hitet. A próféta-szerepben tetszelgő tudósok és elemzők persze maguk is sokat tettek a szakértelem tekintélyének lejáratásáért.

A szakértők jövőbe látó képességébe vetett hit azonban nem pusztán az elitellenes demagógia következtében rendült meg. Perdue felidézi Philip Tetlock pszichológusnak a Metazin által is ismertetett kutatását, amely nagy kísérleti minta alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szaktudósok még saját tudományterületükhöz kapcsolódó előrejelzéseiken is a puszta véletlennél is kisebb arányban találták el, mi fog történni, a laikusok tippjei viszont jóval nagyobb százalékban váltak be.

Perdue szerint a jelenség azzal magyarázható, hogy a tudósok szakbarbárok, ezért hajlamosak figyelmen kívül hagyni a szakterületeken kívül eső összefüggéseket. Ráadásul nagyon magabiztosak. A széles körben tájékozott laikusok kevésbé csőlátók, mivel több szempontot is mérlegelnek a jövő latolgatásakor. Ezért jobbak tesszük, ha inkább a sok területet ismerő, általánosan tájékozott emberek bölcsességére hagyatkozunk, ha a jövőt akarjuk megtippelni. Perdue példaként az újságírókat említi, jóindulatúan elhallgatva, hogy őket pedig a politikai elfogultság és a csordaszellem viszi gyakran félre.