„Miért ilyen ütésálló Oroszország?” – teszi fel a millió dolláros kérdést két politológus, Irina Buszigina és Mihail Filippov a Center for European Policy Analysis által kiadott Europe’s Edge magazinban.

Az ukrajnai háború több, mint három és fél éve dúl, de Oroszország egyelőre nem mutatja a kimerülés jeleit. Pedig elemzők már közvetlenül a támadás megindítása után azt jósolták, hogy Putyin hamarosan elveszti uralmát az orosz nép fölött. Egyelőre azonban nem lázad sem az elit, sem pedig a nép.

A stabilitás részben gazdasági okokra vezethető vissza – írja Buszgina és Filippov. Oroszország jórészt kiszorult ugyan a nyugati piacokról, de ezt ellensúlyozni tudta a Kínával, Indiával és más fejlődő országokkal kötött gazdasági megállapodásokkal. De önmagában a gazdasági összeomlás elkerülése nem elég a kormányzattal szembeni lojalitás fennmaradásához.

Putyin hatalmának töretlenségét kézenfekvő lenne azzal magyarázni, hogy Oroszországban rendkívüli módon központosított, szovjet típusú rendszer működik: mivel minden szál a Kremlben fut össze, nincs esély rá, hogy az elégedetlenségüknek hangot adni akarók megerősödjenek. Buszigina és Filippov szerint azonban Oroszország területi és demográfiai szempontból is túl nagy és széttagolt ahhoz, hogy a moszkvai vezetés mindent kézben tartson. Erre valójában nincs is szükség. Szó sincs kézi vezérlésről és totalitárius ideológiai kontrollról. A Kreml mindössze azt várja el, hogy a régiók vezetése lojális legyen, és elvégezze alapvető feladatát: biztosítsa a kormánypárti jelöltek győzelmét a választásokon, csírájában fojtsa el az elégedetlenséget, szállítson megfelelő számú katonát és terjessze az Oroszország nagyságát és a Nyugat hanyatlását hirdető kormánypropagandát. Ezen túl azonban a régiók vezetése szabad kezet kap, Putyin csak azokra sújt le, akik nem teljesítik a politikai elvárásokat. A Kreml nem szól bele a gazdasági ügyekbe, így a helyi elit kedvére gazdagodhat. „Putyin modelljét a politikai központosítással párosuló gazdasági autonómia jellemzi.”

A rendszer könnyebben és olcsóbban működtethető, mint a szovjet típusú, teljességgel központosított irányítás, hiszen a helyi vezetés érdekelt a fenntartásában, nemcsak kényszerből működik együtt – jegyzi meg Buszigina és Filippov. És ez mindaddig így is marad, amíg a Kreml hatalma gyengülni nem kezd, ahogyan például az 1990-es években történt. A szerzők nem zárják ki, hogy Putyin után is hasonlóképp történhet, ám egyelőre semmilyen jelét nem látják annak, hogy Moszkva gyengülne és a helyi elitek önállósodni akarnának. Miért is tennék, ha a jelenlegi rendszerben is megtalálják a számításaikat?