Nyomtatás

Csordaszellemmel a csordaszellem ellen

2025. december 21.
Csordaszellemmel a csordaszellem ellen

Sokaknak nagy fejtörést okoz, hogyan kezeljék az ünnepi családi és baráti találkozók során a politikai nézetkülönbségeket. Egy friss pszichológiai kutatás szerint nem feltétlenül kell kerülni az érzékeny témákat. Elég, ha saját szekértáborunkat nyitottabbnak hisszük, mint amilyen.

Milyen stratégiát válasszunk az ünnepek idején a máshogy gondolkozó rokonokkal való érintkezés során?” – teszi fel a minden bizonnyal mostanság sokakat foglalkoztató kérdést Pamela B. Paresky harvardi pszichológus a Psychology Today tudománynépszerűsítő magazinban.

A fejlett társadalmak szinte mindegyikében egyre mélyebb a politikai megosztottság. A politikai preferenciák nem puszta vélemények, hanem identitásunk központi elemévé váltak. Amerikában a két nagy párt hívei soha nem voltak olyan rossz véleménnyel egymásról, mint ma. És ennek megfelelően viszonyulnak egymáshoz. Kerülik egymást, mivel nem sok köszönet van benne, ha szóba állnak egymással. Az ünnepek idején azonban ezt nem könnyű megvalósítani, viszont a politikai nézetkülönbségek miatti viták könnyen megmérgezhetik a családi és a baráti összejöveteleket.

Paresky arra világít rá, hogy nem teljesen reménytelen a párbeszéd a másként gondolkodókkal. Sőt, még csak előítéleteinket és kognitív torzításainkat sem kell okvetlenül legyőznünk hozzá. Egy friss kutatás szerint ha megpróbáljuk kijátszani a politikai megosztottság hátterében álló törzsi ösztönöket, sikerülhet betemetnünk az árkokat, vagy legalábbis kulturált eszmecserét folytatnunk. Todd B. Kashdan amerikai pszichológus és társai kísérleteik során arra a következtetésre jutottak, hogy jelentősen nő az esély az értelmes párbeszédre, ha a felek azt mondják a másiknak, hogy a maguk ideológiai törzsének tagjai nem zárkóznak el a másik tábor véleményének megismerésétől és nyitottak arra is, hogy a jobb érvek hatására megváltoztassák álláspontjukat. Vagyis, ha azt gondoljuk, hogy a saját szekértáborunk tagjai őszintén kíváncsiak meghallgatni a másként gondolkozókat, akkor a vélt csordaszellemet követve mi magunk is kevésbé elutasítóvá válunk.

Más viselkedéspszichológiai kutatásokból pedig azt is tudjuk, hogy az őszinte kíváncsiság és a párbeszéd nemcsak saját előítéleteink és megcsontosodott nézeteink felülbírálásának esélyét adja meg, hanem erősíti a másik iránti tiszteletet és az összetartozás érzését – teszi hozzá Paresky. Még ha nem sikerül is meggyőzni egymást vagy közelíteni az álláspontokat, már attól is közelebb kerülhetünk egymáshoz, hogy megpróbáljuk őszintén megismerni és megérteni a másikat.