„A béke és a jólét állítólagos aranykorát valójában vérontások jellemezték” – olvassuk a konzervatív American Spectator magazinban Francis P. Sempa politológus A liberális nemzetközi rend mítosza című elemzését.
Mint arról a Metazin is beszámolt, a világ kommentariátusa temeti a szabályokon alapuló világrendet, miután az Egyesült Államok elfogta Maduro venezuelai elnököt és bejelentette igényét Grönlandra. Trump elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy figyelmen kívül hagyja a bevett normákat és akár erővel is érvényt szerez Amerika érdekeinek.
Sempa írásában arra világít rá, hogy a liberálisok által siratott nemzetközi jog aranykora valójában nem létezett, mint ahogyan a nemzetközi kapcsolatok „viszonylag humánus és felvilágosult” rendszere sem. A második világháború óta virágoztak ugyan a nemzetközi szervezetek, de a nagyhatalmak akár a jog ellenében is érvényre juttatták az akaratukat. A nemzetközi normákat addig tartották tiszteletben, amíg érdekük úgy kívánta. A Szovjetunió fél Európát és Ázsia egy részét megszállás alatt tartotta, és az elnyomás elleni felkeléseket – köztük az 1956-os magyar forradalmat – vérbe fojtotta. A hidegháborút az állandó fenyegetettség jellemezte. A vasfüggöny leomlása után a Balkánon véres etnikai háborúk törtek ki, az indokínai háborúkban több tízmillióan vesztek oda, a Közel-Keleten szinte egy pillanatra sem volt béke – Izrael többször is hadban állt, az iraki-iráni háború közel egy évtizedeken át tartott. Az Egyesült Államok különleges katonai hadműveleket hajtott végre Dél-Amerikában, háborút vívott Koreában, Vietnámban, a közelmúltban Afganisztánt is Irakot támadta meg, és – Obama idején – Líbiában avatkozott be – sorolja Sempa. Elemzése végén a realista Bismarck néha német birodalmi kancellárt idézve utal rá, hogy a nemzetközi politika mindig is az érdekekről és a nagyhatalmi rivalizálásról szólt, és a fontos kérdésekben mindig is az erő döntött.
De vajon ebből az következik, mint azt néhányan remélik, hogy Trump politikája csak stílusában különbözik elődeiétől, lényegét tekintve azonban nem? A szintén realista Robert Kagan szerint nem így áll a helyzet. A neokonzervatív elemző az Atlantic magazinban publikált friss elemzésében elismeri, hogy a szabályok uralta világrend valójában az Egyesült Államok hegemóniáját jelentette. Washington azért viselkedett globális csendőrként, mert érdekében állt.
Kagan attól tart, hogy az egyre inkább az amerikai kontinensre fókuszáló Trump lemond erről a szerepről és a világ jelentős részét átengedi Kínának és Oroszországnak. Ezzel azonban Amerika és szövetségesei sem fognak jól járni. Kagan utópista illúziónak tartja a reményt, hogy a multipoláris világ békésebb lesz. A második világháború utáni liberális világrendben is voltak konfliktusok, de ezek eltörpülnek a korábbi világégések mellett – figyelmeztet Kagan. Ha egy globális rendőr nem garantálja a védelmüket, Európa és Japán kénytelen lesz fegyverkezni, hacsak nem akar behódolni Oroszországnak és Kínának. Ez pedig a 18. és a 19. századi nemzetközi rivalizálás korszakához hasonló konfliktusokat eredményezhet.