„Ami válságban van, az a nyugati civilizáció három történelmietlen értelmezése, és azokért nem kár – olvassuk régi ismerősünktől, Michael Lindtől az UnHerd magazinban.

A magát radikális középutasnak definiáló szociológus nem gazdasági paraméterek szerint vizsgálja, hanyatlóban van-e a Nyugat, hanem azt elemzi, hogy milyen képet alkotnak a nyugati civilizációról azok a nyugati eszmeáramlatok, amelyek szerint a Nyugat válságba jutott. Három ilyen irányzatot különböztet meg.

A klasszikus liberális felfogás a nyugati civilizációt olyan egyének határokon átívelő közösségének tekinti, akik egyaránt hisznek az emberi jogok és a liberális demokrácia tantételeiben. A másik, a baloldali multikulturalisták értelmezése a fehér felsőbbrendűség és a gyarmatosítás örökösét látja a Nyugatban, és az elnyomott kisebbségek felemelését tekinti céljának.  A harmadik, a jobboldali interpretáció a judeo-keresztény közösséggel azonosítja a Nyugatot.

Lind szerint a nyugati világ politikai közösségeit összetartó erők a közös kultúra, a nemzeti összetartozás, a közös nyelv és a közös szokások rendszere. A liberálisok szeretnék a felvilágosodás filozófiai örökségét is ide sorolni, de a valóság rácáfol az igyekezetükre. Nem összetartó erő az európai ember iránti neheztelés sem, pedig a multikulturalisták ezt tartanák helyesnek. Végül pedig a közös származás etnonacionalista összetartozás-ézése sem tölti el a nyugati lakosságot.

Mindhárom irányzat képviselői csalódottan állapítják meg tehát, hogy a hétköznapi nyugati ember világképe egyáltalán nincs összhangban a övékkel, és ebből nem arra következtetnek, hogy az ő felfogásukkal valami nincs rendben, hanem arra, hogy a nyugati civilizáció válságba jutott.

Mindhárom irányzat a második világháború utáni korszak szülötte. Amerikában azelőtt az elit az angolszász protestantizmust tekintette a helyi civilizáció fő jellemzőjének. A 19. században egyenesen az volt az uralkodó nézet, hogy az amerikaiak egy germán törzs utódai és mint ilyenek értékesebbek a barbár íreknél, a forróvérű olaszoknál, a primitív szlávoknál és így tovább. Az amerikai nemzet fogalmába a legújabb korig csak fehérek számítottak bele. A második világháború után a faji megkülönböztetés egyre nehezebben volt tartható, mert emlékeztetett a hitleri tanokra. Továbbá Amerika versenyben állt az európai gyarmattartó hatalmakkal Ázsiában és Afrikában, így aztán a Függetlenségi Nyilatkozat természetjogi felfogását lassan a feketékre is kiterjesztették. A hatvanas évek emberjogi forradalma után aztán az egyetemeken a liberális nemzetfelfogást oktatták az ifjúságnak.

Az elmúlt másfél évtizedben ez ellen lázadtak fel a baloldali multikulturalisták éppúgy, mint a jobboldali etnonacionalisták. Ellenségnek tekintik egymást, de egyaránt az etnikai származást helyezik a civilizáció középpontjába. Lind felmérési adatokat sorolva bizonyítja, hogy Amerikában a lakosság nagy többsége nem ért velük egyet. Ezt azonban egyáltalán nem a válság jelének tekinti, hanem sokkal inkább követendő példának, sőt, reményforrásnak.