„Hameini csatlakozik Szaddámhoz a pokolban, de az Irán elleni csapás nem azonos a 2003-as iraki háborúval” – olvassuk a Free Pressben Niall Ferguson történész gyorselemzését.

Az Irán elleni amerikai-izraeli különleges katonai hadművelet megindítása óta számos kommentátor figyelmeztet rá, hogy sokkal könnyebb elindítani a háborút, mint lezárni. David Ignatius a Washington Postban attól tart, hogy a katonai csapás és Hameini kiiktatása nemhogy gyengítené, de erősíteni fogja az iráni rezsimet, ezért a Trump által vágyott rezsimváltás legfeljebb elhúzódó háború árán valósítható meg. Több elemző tart attól, hogy Amerika beavatkozása tovább radikalizálja az iráni iszlamistákat. Charlie Gammell történész és diplomata arra figyelmeztet, hogy az iszlamista rezsim bukása után könnyen polgárháborús helyzet alakulhat ki Iránban. Hasonló félelmeinek ad hangot Francis Fukuyama is.

Számos elemző a második iraki háborúval állítja párhuzamba az Irán elleni hadműveletet, abban az értelemben, hogy akárcsak 2003-ban Irakban, a kemény katonai csapás ezúttal is indokolatlan volt, hiszen Irán nem jelentett közvetlen és küszöbön álló fenyegetést Amerikára, de talán még szomszédaira sem, ezért meg lehetett volna próbálkozni diplomáciai rendezéssel. Nemcsak baloldali és liberális publicisták, hanem a radikális jobboldali Tucker Carlson is kemény hangon bírálta Trump döntését, és a jobboldalon is akadt, aki az „Irak-szindróma” újabb megnyilvánulásának nevezte a most zajló hadműveleteket.

Ferguson nem ért egyet az Irak-Irán párhuzammal. Utal rá, hogy Irán megtámadása valóban nehezen összeegyeztethető Trump korábbi nyilatkozataival, amelyekben élesen bírálta a liberális demokráciaterjesztést és George W. Bush elnököt, amiért megtámadta Irakot. Ferguson biztosra veszi, hogy az iráni háború gyorsan lezárul. Bár Trump rezsimváltást szorgalmaz, nem akarja felszámolni az iszlamista struktúrákat: csak azt akarja elérni, hogy egy az Egyesült Államokkal jobban együttműködő vezetés irányítsa Iránt. Vagyis hasonlóak a céljai a venezuelai akcióhoz, ahol szintén nem a demokráciát exportálta. Ez pedig könnyen elérhető szárazföldi beavatkozás nélkül is.

Persze nincs rá garancia, hogy Trump akár csak ennyit is el tud érni – teszi hozzá gyorsan Ferguson. Nincs rá biztosíték, hogy a mostaninál együttműködőbb vezetés követi a mostanit, és nem biztos, hogy elkerülhető a polgárháború. Ráadásul az iráni vezetés ahhoz azért elég erős, hogy komoly károkat okozzon a szomszédainak és felfordulást okozzon a világ olajpiacán.

A legnagyobb kockázatnak Feguson azt tartja, hogy Amerika az iráni háború miatt kénytelen lesz gyengíteni jelenlétét a világ más térségeiben, így Európában és a Távol-Keleten, ami Oroszország és Kína regionális megerősödéséhez vezethet. Márpedig Amerika támogatása nélkül Ukrajna elveszíti a háborút, és akkor Európa kiszolgáltatottá válik Oroszországgal szemben, a vérszemet kapó Kína pedig megpróbálhatja elfoglalni Tajvant. Ha másért nem, hát Trumpnak ezért is érdekében áll, hogy mielőbb lezárja az iráni háborút.