„Trump és a woke mozgalom egyaránt nyugattalanító tényezők”– vélekedik a párizsi l’Express hetilapban Alain Finkielkraut, a Francia Akadémia tagja.

Az egy nappal az iráni háború kitörése előtt megjelent interjúban egyúttal megjegyezte, hogy még Trumptól is várható pozitív döntés: „még az is lehet, hogy eltávolítja a színről a teokratikus iráni rezsimet”. Finkielkraut azt is Trump javára írná, hogy aggódik az európai civilizáció jövőjéért. Csak éppen furcsállja, hogy éppen ő beszél erről, akinek egyszerűen nincs felettes énje (kontrollja a nyers hajlamai felett), és aki „a civilizálatlanodás megtestesítője korunkban”. Trump egész életében nem olvasott el egyetlen könyvet sem, tökéletesen műveletlen ember. Ő és a woke mozgalom egymást legitimálják és táplálják. És mivel a cancel culture Amerikában jött létre, Finkielkraut nem tartja indokoltnak azt a fensőbbséges hangnemet, amellyel másfél évvel ezelőtt Vance amerikai alelnök jellemezte az Európában zajló „civilizációs hanyatlást”.

​Finkielkraut baloldaliból lett konzervatívvá, de úgy látja, hogy ő kevesebbet változott, mint a baloldal. Például a baloldal hagyományosan világias mozgalom volt, most pedig támadja, iszlamofóbnak minősíti azokat a jogszabályokat, amelyek tiltják a muszlim vallásosságot megjelenítő fátylak nyilvános viselését. A baloldal egykor az egyszerű emberek védelmére esküdött fel, a mai baloldal viszont a muszlim bevándorlók képviseletére: „egy új Franciaország, egy új nép felemelkedését kívánja előmozdítani”. A népességcserére teszi tétjeit, hogy ily módon hatalomra juthasson.

Finkeilkraut szerint Franciaország veszélyben van, és egyedül akkor menthető meg, ha ellenőrzés alatt tartja a bevándorlást. Elismeri, hogy ezek szerint ő maga mégis megváltozott, ha egyszer jelentős részben megóvandónak tekinti a régi világot. Legalábbis ami a nyelvet, az irodalmat, a kultúrát, a hazai tájat illeti. Ebben az értelemben tekinti magát konzervatívnak. Liberálisnak pedig abban az értelemben, hogy ellenzi a piac és a szabad kezdeményezés elfojtását, mert stagnáláshoz és gyűlölködéshez vezet. Mivel azonban a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklésének is híve, egyúttal szocialistának is vallja magát.

Mindezzel együtt európaiak is tekinti magát, éspedig, Kundera szavaival szólva abban az értelemben, hogy „visszasírja Európát”. Azt az Európát, amely nem törekedett a nemzetek meghaladására. Finkielkraut úgy látja ugyanis, hogy Európa túlzásba vitte a nacionalizmus elleni harcot. Annyira megriadt a fasizmus és a nácizmus példájától, hogy az európai közösséget, az Uniót minden hazafiságtól meg akarja szabadítani. Még az európai hazafiságtól is. A magát haladónak nevező woke ideológia le akarja gyalulni a múltat, mivelhogy minden korszaknak voltak sötét oldalai. Csakhogy a mainak is van ilyen oldala: éppen a woke az. Liberális világban élünk, de erős az ideológiai konformizmus; bátorság szükségeltetik hozzá, hogy az ember szembeszálljon az uralkodó ideológiával. Például azzal a nézettel, hogy Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése fasiszta alakulat. Finkielkraut szerint már régen nem az. Viszont kötődik a putyini Oroszországhoz, és emiatt Finkielkraut mégsem fogadná el szalonképes kormányzati tényezőnek. Mindent egybevetve azonban jellemzőnek tartja, hogy az antiszemitizmus ma nem a jobboldalt jellemzi, hanem a baloldalt.