„Még az elméleti lehetősége is elvész annak, hogy a politikai élet résztvevői értelmes vita eredményeként alakítsák az ország sorsát  ” – írja Martin Legros főszerkesztő a Philosophie Magazinban, a helyi választások első fordulóját követő visszalépéseket elemezve.

A kistelepülések nagy többségében általában pártfüggetlen jelölteket választanak polgármesterré, a városokban viszont elkeseredett küzdelem zajlik a jobb- illetve a baloldali jelölt között. Az elmúlt évtizedekben ezt a harcot felülírta az úgynevezett köztársasági front elve, amelynek értelmében bal-és jobboldali jelöltek rendszeresen visszaléptek egymás javára, hogy megakadályozzák a radikális jobboldal győzelmét.

Ennek a jelek szerint vége. „A köztársasági front halott” – közölte Sophie Aram, a France Info hírrádió kommentátora még a választás előtt arra utalva, hogy Nicolas Sarkozy volt elnök tavaly kívánatosnak mondta a mérsékelt jobboldal összefogását a radikális Nemzeti Tömörüléssel.  Vincent Tiberj baloldali szociológus pedig a Libération hasábjain kesereg azon, hogy hiába is óvnák a mérsékelt jobboldali vezetők a választóikat, ők akkor is készek a Nemzeti Tömörülésre szavazni. Marine Le Pen pártja a jobboldaliak többsége szerint ma már nem szélsőséges szervezet.

A baloldalon a radikálisokat a múltban sem sújtotta tabu, mert a kommunisták partizán múltjuk miatt a háború utáni köztársaság alapítói közé tartoztak. Újabban azonban az Engedetlen Franciaország vezetője a muszlim bevándorlómilliókban fedezte fel az új proletariátust, és ennek megfelelően Izrael-ellenes retorikát honosított meg. Emiatt a szocialisták elhatározták, hogy nem működnek vele együtt. Ez a választás első fordulójáig tartott. A „fasisztaveszély” igazolja az összefogást, csak ezúttal már nem csupán a Nemzeti Tömörülés érezheti magát megbélyegezve, hanem a jobbközép Köztársaságiak is. A kivételek közé tartozik Párizs, ahol is az élen álló szocialista jelölt nem egyezkedik a radikális baloldallal, abban bízva, hogy annak választói így is rá szavaznak majd.

Mivel a köztársasági front halott, a baloldal és a jobboldal mérsékeltjei között egyre ritkább az értelmes kommunikáció, és helyét a kereskedelmi reklámok egyszerűségére emlékeztető jelmondatok veszik át. Azzal a különbséggel, hogy a reklámvilágában a pozitív üzenetek dominálnak, és nem szokás a konkurenciát gyalázni.

A hétvégén elhunyt Jürgen Habermas már a megosztottság elmélyülése előtt is csalódottan írt arról, hogy eltűntek a racionális nyilvánosság terei, ahol a résztvevők mérsékelt, konstruktív szellemben vitatták meg a közügyeket és alakították ki a követendő politikát. Azt tapasztalta, hogy a modern tömegkommunikáció világában az érzelmekre ható harsány közlések dominálnak, nem a tényekre épülő érvelés.

A Philosophie Magazine főszerkesztője úgy látja, hogy a Franciaországban egyre fokozódó polarizáció tovább súlyosítja ezt a jelenséget. Az egyes oldalakon belül egyre gyengülnek a hagyományos, mérsékeltebb pártok, a radikálisok pedig erősödnek, következésképp a két oldal egyre inkább ellenséget kezd látni egymásban. Ilyen körülmények között végleg elveszni látszik az a termékeny közéleti diskurzus, amely Habermas szerint egy jól működő demokrácia biztosítéka lehetne.