„A közösségi média tengernyi magányos, de közösségre vágyó embert képes egyetlen törzsbe egyesíteni” – írja Robert Lynch, antropológus kutató a Compact magazinban.
Már a Metazin negyedszázados történetének a kezdetén is szó volt arról, hogy a világháló polarizál. Cass Sunstein chicagói jogászprofesszor az új évezred elején fejtette ki, hogy az egyéni felhasználók a maguk véleményének megerősítését fogják majd keresni az interneten és ettől radikalizálódni fognak a nézeteik. Arról is beszámoltunk, hogy a technika jóvoltából csakugyan létrejött Marshall McLuhan legendás metaforája, a globális falu, csak éppen egymásra acsarkodó csoportok lakják, mivel az interneten a radikális vélemények terjednek a leggyorsabban.
Lynch némileg más szempontból közelíti meg ezt a jelenséget. Néhai Mentorára, Napoleon Chagnon antropológusra hivatkozik, aki hat évtizeddel ezelőtt tanulmányozta a Venezuela és Brazília trópusi erdeiben élő Yamomano nép életét. Ha valaki megszegte a törzsi szabályzatot, kiállították a közösség elé és megszégyenítették. Az ősi közösségekben létfontosságú volt, hogy kinek milyen becsülete van a többiek szemében. A kiközösítés a halállal volt egyenértékű. A tekintély, a becsület minden csorbulása pedig egy-egy lépés volt a kiközösítés felé. A konformizmus a túlélés alapvető feltétele volt.
Az ősi hajlam nem veszett ki belőlünk, jóllehet réges-rég nem harminc fős, hanem gyakran több tízmilliós közösségekben élünk. Nem derül ki minden normaszegésünk, és ha mégis, könnyen odébb állhatunk. Különben is, a modern társadalmakban sokszor kifejezetten ártalmasnak tartják a túlzott konformizmust. James Madison, az Egyesült Államok alapító atyáinak egyike azt nevezte az alkotmány egyik céljának, hogy ne engedje érvényesülni a csordaszellemet, mert a köztársaságnak önálló polgárokra van szüksége, akik nyíltan kimondják a véleményüket, és nem félnek a megtorlástól.
Csakhogy a modern technika lehetővé teszi, hogy az ember bárhol utolérhető legyen. Az internet nem felejt, vagyis nem tudunk tiszta lappal új életet kezdeni. Lynch ezt úgy értékeli, hogy ezzel „helyreállt őseink társadalmi architektúrája”, és egyben elszabadult a konformizmus ősi ösztöne is. McLuhan már az internet megjelenése előtt attól tartott, hogy „az elektronika törzsiesíti az embert”. Amikor aztán megjelent a világháló, majd a közösségi média, egyszeriben tömegesen találtak benne maguknak törzset az időközben elmagányosodott emberek.
A Pew kutatóközpont már a múlt évtizedben azt mérte, hogy az internet első két évtizede alatt a politikai táborok eltávolodtak egymástól, a radikális vélemények megerősödtek, a centrumok kiürültek. Ebben a világban erős a valahová tartozás érzése, de a társtalanság megmarad. Az értelmes politikai párbeszédre pedig egyre kevesebb az esély.