„Vegyük bármely újságírót, művészt, tudóst, szociális munkást vagy pszichológust, és szinte biztosak lehetünk benne, hogy olyan társadalmi közegben dolgozik, amelyben igen szűk a szalonképesnek tartott nézetek köre” – írja Substack oldalán gyakran idézett szerzőnk, Yasha Mounk.

Esszéje a napokban jelent meg nyomtatásban is: eredetileg ugyanis a vélemények sokszínűségének akadályairól szóló kötethez készült. Az értelmiségi pályákon Mounk szerint az emberek jobbára önként igazodnak a bevett véleményekhez. Mounk felméréseket idéz azonban, amelyek szerint meghökkentően sokan számolnak be arról, hogy öncenzúrát szoktak gyakorolni.

A sokrétű információ és az egyenirányú, szektás gondolkodás paradoxonának magyarázatát keresve Mounk mindenekelőtt egy tömeges társadalmi változásra hívja fel a figyelmet. Régen a demokraták fő bázisa a munkásosztály volt. Kutatások szerint ma viszont a kétkezi dolgozók tipikusan a republikánusokat támogatják. És megfordítva: a felsőbb osztály tagjai nagy többségükben a republikánusok táborát erősítették, most viszont a demokraták mögött találjuk a jómódúakat.

A jelenségre pedig egy legalább hatvan éve megfigyelt változás a magyarázat:néhány különleges esettől eltekintve a társadalmi felemelkedés felvonószerkezete az oktatás. A nagy egyetemeken, amelyekről az elit válogatja az utánpótlást – egyrészt az oktatási rendszerbe és a tudományba, másrészt a közigazgatásba, harmadrészt a gazdasági életbe – 1968 után igen gyorsan elsöprő fölénybe került a baloldal. Ráadásul a legutóbbi tíz-tizenöt évben a baloldalon olyan nézetek kerültek előtérbe, amelyek az egyszerű amerikaiak tömegeiben enyhén szólva értetlenséget váltanak ki. Így az amerikai nemzeti hagyományt elítélő woke eszmék, vagy a genderideológia, amely több száz nemre osztaná az emberiséget és azonnali nemváltást szorgalmaz a többnyire pszichológiai kezeléssel rendezhető gyerekkori nemi diszfória esetére.

Az elit és a köznép között szakadék támadt. Amerikában a köznép felháborodásának a Republikánus párt adott otthont, a nyugati világ más országaiban viszont, ahol a hagyományos pártok mind az elit gondolkodásmódját követik, a populista pártok töltik ki az űrt, amely az elit és a köznép között tátong. Ezt Mounk fölöttébb veszedelmesnek tartja. Azt javasolja, hogy ha a nagy egyetemeken nem sikerül visszaállítani a többszólamúságot, akkor új egyetemeket kell létrehozni. Már működik is egynéhány, és Mounk ezt ígéretes megoldásnak látja.

Az Unherd webmagazinban most jelent meg viszont két bristoli professzor, Edmund King és Thomas Prosser cikke arról, hogy az új, eszmei nyitottságot hirdető egyetemek eddigi próbálkozásai sikertelenek. A baloldal dominancia letörését és ideológiai kiegyensúlyozottságot zászlajukra tűző egyetemek semmivel sem kevésbé dogmatikusak, mint a baloldali elveket valló intézmények – csak éppen egy másik ortodoxiát képviselnek.