„A forradalomnak, a szocializmusnak vége van, már csak az a kérdés, mi jön most” – foglalja össze kubai tapasztalatait a Substacken James Bloodworth.
A tudósító egy másodállásban privát idegenvezetéssel foglalkozó egyetemi történelemtanár társaságában figyeli meg, ahogy hosszú sor vár egy pékség előtt, hátha megjön a kenyérszállítmány. Szemközt egy vadonatúj négykerék-meghajtású terepjáró áll egy külföldieknek fenntartott szálloda bejáratánál. A sorbanállók élelmiszerjegyüket szorongatják, amely piperecikkek vásárlásásra immár nem jogosít. Az egyetemi tanár is az ő osztályukhoz tartozik, és mint elmondja, a két állásból származó jövedelméből napi egy étkezésre futja. A fényes, drága autó és a szálloda viszont a GAESA nevű holding tulajdona, amely a hadsereg irányítása alatt áll. A holding létrehozását Fidel Castro öccse, Raúl eszközölte ki bátyjánál, még honvédelmiminiszter-korában, aztán amikor Fidel örökébe lépett, a GAESA valóságos konglomerátummá fejlődött, és miközben Kuba még cukorból is behozatalra szorul, ez az egy vállalatcsoport prosperál. Ide tartozik az idegenfogalom színe-java és a valutában árusító bolthálózat. A GAESA nem fizet osztalékot a költségvetésbe, viszont offshore számlákat tart fenn adóparadicsomokban. Sőt, amíg még érkezett olaj Venezuelából, egy részét saját hasznára tovább exportálta.
Autoriter rezsimekben a katonák gyakran üzemeltetik a gazdaság egész szektorait. Így van ez Venezuelában, ahol nyolcvannégy tábornok játszik szerepet a kormánynak beszállító cégekben, de Egyiptomban is, ahol a fegyveres erők gazdasági holdingja az építőiparban, az élelmiszeriparban és az üzemanyagkereskedelemben is vezető szerepet tölt be. Mianmarban, Pakisztánban és Algériában is hasonló szerepet játszanak a tábornokok a gazdasági életben. Ez utóbbi vállalatcsoportokkal ellentétben a kubai GAESA ellen szankciókra szánta el magát a washingtoni kormányzat. Ugyanakkor ki tárgyalt a kubai kormány nevében Washingtonban? A GAESA egyik legfőbb vezetője, Raúl Castro hasonnevű unokája. És Raulito volt John Ratcliffe CIA-igazgató egyik havannai tárgyalópartnere is. A téma: milyen belső változások nyomán várható az amerikai kereskedelmi blokád feloldása. Közben az Egyesült Államokban szerdán vádat emeltek a 94 éves Raúl Castro ellen, amiért honvédelmi miniszterként 1996-ban két amerikai polgári repülőgép lelövésére adott parancsot. A fedélzeten kubai emigránsok a tengeren menekülő kubaiak után kutattak.
Mindeközben a hatóságok állítólag hatmilliónál is több aláírást szereztek egy USA-ellenes dokumentumhoz, amelynek aláírói vállalták, hogy életük árán is megvédik a hazát. Nem rossz eredmény, tekintve, hogy Kuba népessége 10,8 millió főt tesz ki, és megállíthatatlanul csökken: felerészt az alacsony születésszám, felerészt az elvándorlás miatt.
Jorge Fernández Era író Spanyolországba érkezvén a maga részéről a következő mérleget vonta meg: „Kuba ma a feudalizmus, a kapitalizmus, a rabszolgaság és egy csöppnyi primitív kommunizmus elegye. A többi nyers propaganda”. Azért a régi idők iránti nosztalgia tovább él a világban. A Via Campesina nevű, Párizsban székelő balos agrármunkás-szövetség 250 ezer eurót kíván összegyűjteni Kuba megsegítésére, és meghirdette, hogy „a globális szolidaritás legyőzi a blokádot”.