„Reszkess, nagyfater, most aztán elkapunk” – olvassuk a Berliner Zeitungban André Mielke vitriolos véleménycikkét.

Mielke gunyoros hangvételű írásának apropója a Spiegel és a Die Zeit májusban indított keresőszolgáltatása. Mindkét lap mesterséges intelligencia segítségével kereshető adatbázist állított össze, amelyeknek segítségével az előfizetők könnyen kideríthetik, hogy felmenőik tagjai voltak-e a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak. Az adatbázis az Egyesült Államok Nemzeti Archívumának márciusban elérhetővé tett párttagságikönyv-gyűjteményét használja. Az adatbázisok miatt máris nőtt az érintett lapok előfizetőinek száma, amin felbuzdulva több online média is bejelentette, hogy hasonló, de ingyenes applikációt fejleszt.

A kezdeményezés vegyes visszhangot váltott ki Németországban. Sokan üdvözölték, mondván, hogy a párttagkönyv-adatbázis segít fenntartani a múlt emlékezetét. Anja Utler költő-műfordító a Frankfurter Allgemeine Zeitug hasábjain azzal érvelt, hogy a felmenők múltjának feltárása segít a háborút átélt nemzedék tagjainak halála után is ébren tartani a holokauszt emlékezetét. Jost Maurin a Tageszeitungban kifejtette, hogy az adatbázis hasznos eszköz az AfD egyes tagjai által is képviselt szélsőjobboldali eszmék elleni harcban. „Azok, akik szembesülnek családtagjaik náci érintettségével, érzékenyebbé válnak a mai autoritárius és szélsőjobboldali retorikával kapcsolatban.”

Mások ennek éppen az ellenkezőjétől tartanak. Dennis Chiponda, az SPD szászországi queer tagozatának alelnöke szintén a Tageszeitugnban úgy vélekedett, hogy a felmenők náci múltjának feltárása csak a mai „fehér németek” önfelmentését szolgálja azzal, hogy eltereli a figyelmet a jelen rendszerszintű faji és nemi előítéleteiről. Sőt, Chiponda azt is felvetette, hogy az adatbázis kirekesztő szellemű, mivel a kollektív bűnösség nemzeti emlékezete eleve kizárja a bevándorlókat, nem beszélve arról, hogy eltereli a figyelmet a gyarmati időszak bűneiről.

A szemle elején idézett Mielke is haszontalannak tartja az adatbázist. Szerinte is csak erényfitogtatás a náci felmenők nyilvános leleplezése és a megbotránkozás. Az efféle rituális szembenézésnek nincs haszna, már csak azért sem, mert az érintett ősök már jobbára halottak és a múlt bűneivel minden német tisztában van.

A Deutschlandfunk közszolgálati rádió által megkérdezett történészek arra figyelmeztetnek, hogy egy párttagkönyv létéből nem sok minden következik. Hiszen voltak olyan jobbára passzív párttagok, akik inkább csak szimpatizánsnak tekinthetők. Miközben a náci bűnökben aktívan résztvevő magas rangú hivatalnokok és katonák jelentős része nem is volt párttag. És az sem biztos, hogy az adatbázis hatékony fegyver az ordas eszmék ellen. Johannes Spohr berlini történész szerint a szélsőjobboldal tagjai akár arra is használhatják, hogy családjuk náci múltjával igazolják saját ideológiai elkötelezettségüket.