„A szociökonómiai tényezők biológiai átalakulásokat okoznak a gyerekek agyában” – foglal össze Jon Hamilton egy, a Science folyóiratban frissen megjelent tanulmányt a National Public Radio amerikai közszolgálati rádió blogjában .

Az öröklés – környezet vita a fejlődésbiológiai és a társadalomtudományok egyik legalapvetőbb és legkényesebb kérdése. A genetika fejlődése új távlatokat nyitott a tudósok előtt a képességek biológiai alapjainak kutatásában, vagyis annak vizsgálatában, hogy milyen genetikai sajátosságok határozzák meg kognitív képességeinket. Ezek a megközelítések a biológiai sajátosságokat adottnak tekintik, és azt próbálják kideríteni, hogy ezek hogyan befolyásolják az intelligenciát.

A Hamilton által ismertetett kutatás viszont arra mutat rá, hogy a környezeti sajátosságok is hatással vannak biológiai adottságainkra, más szóval a környezet meghatározza a természetünket. A tanulmány szerzői több mint kétezer kiskorú gyermek agyának MRI-vizsgálata során megállapították, hogy a szegényebb családban élő gyerekek körében magasabb a motoros és szenzoros agyi zavarok előfordulásának gyakorisága. Ezek a zavarok általában az alváshiánnyal és a stresszel hozhatók összefüggésbe. Vagyis a rossz körülmények miatt a gyerekek agya olyan biológiai elváltozásokat mutatott, amelyek rosszabb kognitív képességekkel járnak együtt. „A szociökonómiai sajátosságok biológiai következményekkel járnak” – idézi Hamilton a tanulmány egyik szerzőjét.

A kutatás eredményeivel együtt publikált értelmező elemzés rámutat, hogy a kutatás alapjaiban kérdőjelezi meg azt a bevett felfogást, amely legfontosabb kognitív képességeinket öröklött biológiai adottságainkkal magyarázza. Ha helytálló a kutatás, akkor számos olyan kognitív képességet is a környezet befolyásol, amelyeket a kutatók eddig velünk született biológiai adottságnak hittek.