„Ha a gazdasági egyenlőtlenséget és a politikai megosztottságot rossznak tartjuk, akkor a kognitív megosztottság igazi katasztrófához vezet: két szinte teljesen különböző emberfajra fogja osztani a társadalmat. A gondolkozást fontosnak tartók egyre produktívabbak és boldogabbak lesznek, a többiek pedig a mentális proletariátus táborát fogják gyarapítani” – olvassuk az Atlantic magazinban David Brooks esszéjét.
John Maynard Keynes már a múlt század harmincas éveiben azt gondolta, hogy a modern technikának hála, hamarosan általánossá válhat a jólét és jelentősen csökkenhet a munkával töltött idő. Nem így lett: a fejlett világ polgárai, különösen a magasabb beosztású munkavállalók továbbra is sokat dolgoznak. Újabban a mesterséges intelligenciától remélik, hogy majd segíthet növelni a szabadidőt. Bill Gates azt jósolja, hogy tíz év múlva mindössze heti két napot kell majd dolgoznunk. Elon Musk ennél is merészebb, szerinte hamarosan csak annak kell dolgoznia, akinek kedve van hozzá, a többiek pedig sporttal és számítógépes játékokkal tölthetik idejüket. Ám mint azt a New York Timesban Joanne Lipman kifejti, a számok egyelőre nem igazolják ezeket a várakozásokat. Az eddigi kutatások szerint az MI használata átalakítja a dolgozók munkakörét, de a munkával töltött időt nem csökkenti.
A szemle elején idézett Brooks azt valószínűsíti, hogy az MI elterjedése nem ugyanúgy érint majd mindenkit. Ő is kutatásokat idéz, amelyekből az világlik ki, hogy az MI bevezetésével egyenesen nő a munkával töltött idő. Viszont nem mindenkit érint ugyanúgy a modern technológia elterjedése – teszi hozzá. Az egyszerűbb rutinfeladatokat végzők munkáját átveszi, vagy legalábbis nagyban megkönnyíti az MI. Csakhogy ennek hatására az érintettek kognitív képességei hanyatlani kezdenek, méghozzá jelentős mértékben, akár tíz perc MI-használat hatására is. A kicsit nagyobb szellemi megerőltetéssel járó feladatok kiszervezése is hasonló eredményre vezet. Egy felmérés szerint szoftverfejlesztők azt tapasztalták, hogy az MI használata csökkenti az intellektuális érdeklődést.
Mindez pedig ahhoz vezet, hogy a többség szellemi képességei romlani fognak, miközben az MI-t legfeljebb mankónak és asszisztensnek használó kognitív elit szárnyalni fog: ők a rutinmunka kiszervezésével a valódi szellemi kihívást jelentő kreatív feladatokkal foglalkozhatnak, és ezáltal az ő kognitív képességeik tovább javulnak. Ők minden bizonnyal még a mostaninál is többet fognak dolgozni. A kognitív elit és az egyre inkább elbutuló átlagember közötti szakadék egyre mélyülni fog, és vele egyre mélyül az egyenlőtlenség és a szakadék az elit és a köznép között – figyelmeztet Brooks.