„Az olasz lakosság többsége elítéli Izrael gázai háborúját, az állam azonban nem mer ebben a szellemben cselekedni, mert az egész nyugati világgal egyetemben bűntudatot érez a holokauszt miatt” – indokolja kezdeményezését a Pressenza hírügynökség honlapján Eugenio Mazzarella filozófus és volt baloldali parlamenti képviselő.
Tény, hogy ma az olaszok többsége negatív véleménnyel van Izraelről. Egy hat nyugat-európai országra (Nagy Britanniára, Franciaországra, Németországra, Spanyolországra, Dániára és Olaszországra) kiterjedő felmérés adatai szerint a lakosság mindössze 13-20 százaléka vélekedik pozitívan Izraelről, kétharmada negatívan, ami minden korábbinál rosszabb megítélés. Az olaszok véleménye a legnegatívabb. A kommunista baloldal határozottan Izrael-ellenes volt a hidegháború éveiben, és egy friss tanulmány szerint a baloldalon ma is hat e hagyomány. Csakhogy Izrael imázsa a legutóbbi három évben, a gázai háborúról szóló tudósítások nyomán vett gyors negatív fordulatot.
Mazzarella népirtásnak minősíti, ami Gázában zajlik, és az a terve, hogy hivatalosan is Nobel-békedíjra terjeszti fel a gázai gyerekeket, mégpedig azzal az ígérettel, hogy a díj összegét egy felállítandó új szervezetnek juttatják el, amely majd a gázai gyermekek segélyezésére fordítja. A felhíváshoz mintegy húszezer ember csatlakozott azt interneten, köztük a politikai baloldal vezetői, és baloldali értelmiségiek, így a Metazinból is ismert Massimo Cacciari filozófus. De a kezdeményezés nemcsak a kifejezett politikai baloldalon talált kedvező visszhangra. Olyannyira nem, hogy Mazzarella felhívását az Avvenire katolikus napilap hozta nyilvánosságra augusztus elején.
A lap hasábjain vita zajlik a filozófus ötletéről, és az Európai Radikálisok mozgalom két olaszországi vezetője három kifogást is emel a kezdeményezéssel szemben. Igor Boni és Federica Valcauda megállapítja, hogy a békedíjat csak olyan egyének és szervezetek kaphatják akik tevőlegesen szolgálták a békét és a népek barátságának ügyét. Másodsorban a háború sújtotta gyermekek ügye nem korlátozható jóhiszeműen a Gázai övezetre. „Hogyan feledkezhetnénk meg a meggyilkolt és a családjuktól elrabolt ukrán gyerekek tízezreiről, a sokezer kongói, szudáni gyerekről, akik háborúban élnek?” – kérdi a szerzőpáros. Harmadsorban pedig attól tartanak, hogy ez a kezdeményezés is a Hamász propagandájának eszközévé válik. Az izraeliek ugyanis figyelmeztetni szokták a gázai körzetek lakosságát a közeledő támadásra, és felszólítják a helybélieket, hogy távozzanak onnan. A Hamasz viszont éppen ellenkezőleg, szükséges áldozatnak tartja a gázaiak halálát, mert mindegyik egy-egy érv az Izrael elleni propagandaháborújában.
Marco Girardo, az Avvenire főszerkesztője válaszában elismeri, hogy minden gyermek élete egyaránt oltalmazandó, és azzal veszi védelmébe döntését, hogy Mazzarella professzor felhívását szándékosan a közel-keleti híreknek fenntartott rovatban tette közzé. Ami az elképzelés megvalósíthatóságát illeti, Girardo belátja, hogy a terv ellentmond a Nobel Alapítvány szabályzatának, abban reménykedik azonban, hogy segít felébreszteni a nagyközönség lelkiismeretét.