A lelépő – vagy éppen lelépni nem akaró – gazdasági vezetők különböző típusokba sorolhatók. A típusok mintáját a politikai élet adja.

A „királyok” nem akarnak megválni a tróntól, legszívesebben a vezérigazgatói székben halnának meg. A „tábornokok”, miután leváltják őket a parancsnokságról, bírálják utódjukat, és a pozíció visszaszerzésén ármánykodnak. A „nagykövetek” elegánsan távoznak, jó kapcsolatokat ápolnak a régi céggel, és szívesen képviselik érdekeit a nagyvilágban. A „kormányzók” önként távoznak, hogy új kihívásoknak szenteljék magukat.

A tipológiát Jeffrey A. Sonnenfeld, a Harvard Business Review magyar kiadásából ismert  menedzsment guru dolgozta ki A hős búcsúja, avagy amikor a vezérigazgató visszavonul című könyvében.

A könyv első kiadása 1988-ban jelent meg. Sonnenfeld akkor Edwin Land, a szabadalmi botrányba keveredett feltaláló és Polaroid-vezér esetén mutatta be a király típusát. William Paleyről, a CBS rádió- és tv-hálózat alapítójáról mintázta a marsallbothoz túlságosan ragaszkodó tábornokot. Paley négy utódját fúrta meg. Thomas Watson, az IBM főnöke, a személyi számítógép atyja volt a nagykövet – visszavonulása után valóban Carter elnök moszkvai nagykövete lett. A kormányzó modellje pedig a General Electric CEO-ja, vagyis „Chief Executive Officere”, vezérigazgatója Reginald Jones volt, ő merész húzással Jack Welchet tette meg utódjának, akiről tudni lehetett, hogy szétveri a cég régi, elkényelmesedett szervezetét.

Hogy melyik menedzserből lesz király vagy kormányzó, miután a csúcsra ért, az Sonnenfeld szerint nemcsak a személyiségtől, hanem a tudatos karrier-tervezéstől is függ. De sok cégvezér, legalább minden negyedik, foglalkozni sem hajlandó azzal, hogy mi lesz vele, ha vissza kell vonulnia. „Számukra elviselhetetlen a gondolat, hogy nem lesznek többé nagyfőnökök.”

A CEO-k típusainak mintáját a politikai életből merítette a menedzsment guru. Az elemezett karrier-történetekből a politikusok is tanulhatnának.