Amerikában nő az ellenállás az internet forgalmi adatainak kiszolgáltatásával szemben. Közben az EU egy olyan irányelvet fogadott el, amely az FBI legmerészebb álmain is túltesz.
A nemzetközi terrorizmus új hulláma, és Bush elnök hadüzenete a terrorizmusnak összezavarta a magánszférát védő jogok körüli küzdelem frontjait. Az európai jogvédők korábban az amerikai alkotmány fejlődéséből merítettek inspirációt, most viszont elborzadnak az amerikai kormány túlkapásaitól, amelyeket szeptember 11-e után nemcsak a közvélemény, a törvényhozás, hanem a bíróságok is támogattak.
Annak a képnek a kialakulásához, hogy Amerikában feláldozzák a magánélet sérthetetlenségének garanciáit, akarva-akaratlan maga az amerikai kormány és a média is hozzájárult. Azt hirdették, hogy az európai országok – az Egyesült Királyság kivételével – nem veszik eléggé komolyan a terrorizmus fenyegetését, és nem hajlandók megtenni a szükséges, akár a „right to privacy”-t, a magánszférához való jogot korlátozó lépéseket.
Időközben megint fordult a kocka. Az Egyesült Államokban egyre növekszik az ellenállás a biztonsági szolgálatok adatgyűjtési és megfigyelési felhatalmazásának kiszélesítése, az internetre történő kiterjesztése ellen. Közben az Európai Unió lassan őrlő malmai tavaly decemberben – szinte észrevétlenül – egy olyan irányelvet dolgoztak ki, amely az amerikai titkosszolgálatok és bűnüldöző szervek legmerészebb álmain is túltesz.
„Az Egyesült Államok internet forgalmának legnagyobb részét – olvassuk a Cnet News áttekintésében – a Verizonhoz hasonló nagy cégek néhány továbbító központja bonyolítja. James Bamfordnak az Atlantic Monthly áprilisi számában megjelent cikke szerint – A Nagy Testvér hallgatózik – az NSA-nek bejárása van ezekbe a továbbító központokba. Ráadásul a Szövetségi Hírközlési Hatóság (FCC) elrendelte, hogy a szélessávú internetszolgáltatóknak saját költségükön az elektronikus megfigyelést lehetővé tevő ’hátsó ajtót’ kell beépíteniük a rendszerükbe. A washingtoni szövetségi fellebbviteli bíróság május elején kezdte tárgyalni a rendelet ellen benyújtott panaszt.”
Ez nem tántorítja el az amerikai Nagy Testvért. A legfőbb ügyész, Alberto Gonzalez – Robert Muellerrel, az FBI igazgatójával az oldalán – nemrég azt fejtegette egy megbeszélésen, amelyet az AOL, a Comcast, a Google, a Microsoft és a Verizon vezetőivel folytatott, hogy a terrorizmus elleni harc érdekében az internetszolgáltatókat kötelezni kellene arra, hogy rögzítsék, és két évig megőrizzék az egyes felhasználók internetes adatforgalmával kapcsolatos információkat.
A hatályos jogszabályok az internetszolgáltatók számára jelenleg mindössze annyit írnak elő, hogy azok a kormányzat megkeresésére a náluk már eleve meglévő adatokat további 90 napig őrizzék meg az illetékes hatóság számára. Hasonló léptékű, általános adatrögzítési és tárolási kötelezettség bevezetésének ötlete eddig egyetlen kormánytisztviselő fejében sem fordult meg az Egyesült Államokban. A főügyész most azért mert előállni vele, mert egy precedensre – az EU által teremtett precedensre hivatkozhatott.
Tavaly decemberben – a júliusi londoni robbantásokra reagálva, Nagy-Britannia kezdeményezése és az Európai Bizottság előterjesztése alapján – az Európai Parlament egy új irányelvet fogadott el, amely szerint az Unióban működő távközlési cégek akár két évig is kötelesek megőrizni a felhasználók telefonhívásainak jegyzékét, és más, az internethasználatukkal összefüggő adatokat.
A kötelezően tárolandó adatok köre kiterjed a vezetékes, mobiltelefonos és VoIP-beszélgetésekre, az SMS- és az e-mailforgalomra, valamint az internethasználatra, különös tekintettel a fájlcserélőkre és a fórumbejegyzésekre. Az adatok rögzítési kötelezettségének pontos időtartamát az előirányzott hat és 24 hónapos perióduson belül a tagállamok kormányai határozhatják meg.
A Privacy International európai jogvédő szervezetek egész koalícióját állította csatasorba az új irányelvvel szemben, de hiába. Csatát vesztettek, ám a háborúnak nincs vége. A jogvédők – ahogy Amerikában is – számíthatnak a nagy internetszolgáltatók óvatos támogatására, mert az amerikai Nagy Testvérhez hasonlóan az európai Nagy Testvérek is a szolgáltatókkal akarják megfizettetni az internetes magánszférára kiterjesztett leskelődés tetemes költségeit.