Franciaországéhoz hasonló külpolitikát ajánlanak Blairnek a brit moszlim vezetők, hogy az ország megússza a terrortámadásokat. De szabad-e engedni a fanatikusok fenyegetődzésének?

A Muslim Council of Britain vezetésével moszlim szervezetek és politikusok nyílt levelet intéztek Tony Blairhez. Arra figyelmeztették a miniszterelnököt, hogy az elhibázott külpolitika veszélybe sodorja a szigetország lakóit. A terrorizmus elleni harc csak akkor lehet sikeres, ha a kormány „erőteljesebben szembeszáll azokkal, akik erőszakot alkalmaznak a polgári lakossággal szemben”.

A levél aláírói – köztük három moszlim munkáspárti képviselő, és három felsőházi tag – ugyan óvatosan fogalmaznak, de egyértelműen azt sugallják, hogy az iraki háborúban való részvétel és Izrael politikájának támogatása hozzájárult a nagy-britanniai terrorcselekményekhez, és hogy a nagyobb belbiztonság érdekében külpolitikai fordulatra van szükség.

„A levél aláíróinak kétségtelenül igaza van abban, hogy a kormány külpolitikája szerepet játszott a brit moszlimok radikalizálódásában – kommentálja a levelet Polly Toynbee, a Guardian provokatív cikkeiről híres publicistája. – Lehet, hogy tavaly nyáron nem robbantottak volna Londonban, ha a Munkáspárt olyan politikát folytat, mint a franciák. Ha Tony Blair kormánya nem fogta volna be magát George Bush harci szekere elé, az al-Kaida által inspirált terrorista csoportok most valószínűleg nem angliai repterekről induló gépek ellen akarnának támadást indítani. Korábban az iszlám terror célpontjai távoli országok voltak: Indonézia, a Fülöp-szigetek, Algéria, Szomália, Oroszország és Amerika. Ha meghunyászkodtunk volna, a terroristák talán megkímélnek minket.”

„Ezer és egy jó okunk lett volna nem támogatni az iraki háborút, vagy legalább kimaradni belőle – írja a baloldali publicista. – De a terrorizmustól való félelem nem tartozik közéjük. Egy demokratikus kormány külpolitikáját nem befolyásolhatja vallási fanatikusok fenyegetőzése.”

Ahelyett, hogy szembeszállna az összeesküvés-elméletekkel, a nyílt levél megerősíti a moszlimokat abban, hogy a nyugati világ keresztes hadjáratot indított ellenük, és hogy az iraki háború, illetve Izrael libanoni és gázai akcióinak helyeslése általában az iszlám vallás és a moszlimok, így a Nagy-Britanniában élő moszlimok ellen irányul.

A szigetország terroristái elleni küzdelemben Toynbee szerint nem a külpolitikát kell segítségül hívni. Az Angliában élő terroristák ellen Angliában kell felvenni a harcot. A radikalizálódásnak elsősorban a párhuzamos társadalmak felszámolásával lehet elejét venni. „Ahogyan Trevor Phillips, a Faji Egyenlőség Bizottság vezetője bátran megfogalmazta: a multikulturalizmus káros, amennyiben a különböző kultúrájú csoportok elkülönülését szolgálja.”

Toynbee azt reméli, hogy a hamarosan felálló Integrációs és Kohéziós Bizottság ebben a szellemben fogalmazza meg ajánlásait. A Guardian publicistája helyeselné, ha a bizottság fellépne például „a vallási és etnikai szegregáció ellen az iskolákban”.

A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy bezárják az egyházi iskolákat, és kvótákat vezetnek be, amelyek megakadályozzák, hogy a moszlim gyerekek elkülönített iskolákba járjanak. Fontos az is, hogy a lakóhelyek is sokszínűbbek legyenek, és a bevándorlók ne elkülönült városrészekben éljenek.