Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Zsoldosok, adóbérlők, alkirályok

2006. augusztus 23.

A piacpárti republikánusok az állam klasszikus közhatalmi funkcióit is privatizálni akarják. Magánvállalkozókra bízzák az adóbehajtást, sőt a hadviselést is. Vissza a 16. századba?

A piacpárti republikánusok az állam klasszikus közhatalmi funkcióit is privatizálni akarják. Magánvállalkozókra bízzák az adóbehajtást, sőt a hadviselést is. Vissza a 16. századba?

„Az újságok beszámolója szerint az Internal Revenue Service kiszervezi az adóhátralékok beszedését. Adósságbehajtó magáncégeket bíz meg a feladattal, s azok részesedést kapnak a befolyt pénzből. Rémes gondolat! Az adószedés privatizálása sokkal többe kerül, mint az új tisztviselők alkalmazása. Kevesebb bevételt eredményez. És ami a legfontosabb, súlyos visszaélések kockázatával jár. Mondanám, hogy a konzervatívok vissza akarnak térni az 1920-as évekbe, de a Bush-kormány most már a 16. századba akar visszaterelni bennünket” – olvassuk a New York Times Tax Farmers, Mercenaries and Viceroys című cikkében.

A szerző Paul Krugman, a baloldali kolumnista, aki nagy buzgalommal, de mégiscsak mellékfoglalkozásként űzi a publicisztikát. Amúgy a közgazdaságtan tekintélyes művelője. Korábban az MIT, jelenleg a Princeton University professzora. Számtalan szakkönyv és cikk szerzője, a nemzetközi kereskedelem és pénzügyek elméletének szaktekintélye. Tankönyveit Magyarországon is használják az egyetemeken.

Hogy a múlt század húszas éveibe való visszatéréssel mire céloz Krugman, az nem szorul különösebb magyarázatra: a jóléti állam, a roosevelti New Deal előtti korra. De hogy jön ide a 16. század?

„A régi csúf időkben szervezetlen volt a kormányzás – folytatja a történelmi leckét. – Nem volt bürokrácia, hogy begyűjtse az adókat, ezért a király privát adóbérlőket bízott meg a feladattal, akik aztán többnyire erőszakhoz folyamodtak. Nem volt állandó hadsereg, ezért a király zsoldosokat bérelt fel, akiket nemigen lehetett visszatartani a falvak kifosztásától. Nem volt szervezett közigazgatás, ezért a király kedvenc udvaroncaira bízta az ügyeket, akik korruptak voltak, és nem értettek semmihez.”

„A modern állam úgy segített a bajokon – folytatja a leckét –, hogy hivatásos tisztviselőkből álló adóhivatalt teremtett, hivatásos tisztekkel tartatta be a katonai fegyelmet, és általában hivatásos tisztviselőkre bízta az ügyeket. Bush elnök láthatólag nem kedveli ezeket az újításokat, és inkább úgy szeretne kormányozni, mint XII. Lajos.”

Igen, XII. Lajosról (1462-1515) beszél, de valószínűleg csak azért, nehogy XIV. Lajosra gondoljunk. XII. Lajos ugyanis épp igazságos uralkodásáról volt nevezetes.

A zsoldosok emlegetése is némi magyarázatra szorul. Krugman nem a sorozást akarja visszahozni, a hivatásos katonaság ellen nincs kifogása. Bizonyára azt sem nehezményezi, hogy a laktanyák mosdóinak takarítását vagy a krumplihámozást nem a közlegényekkel végeztetik.

Veszedelmesnek a katonai feladatokra is kiterjedő kiszervezést tartja. Ez Rumsfeld hadügyminiszter kedvenc elgondolása, és Irakban világosan kiderült, hogy hová vezet.

Krugman 2004-ben írt, Az álmok csatatere című cikkében olvassuk: „A hírügynökségek azt jelentik, hogy az Abu Graib-i börtönben privát biztonsági szolgálatok végezték a kihallgatásokat. Még nem tudjuk biztosan, hogy az ő számlájukra kell-e írni a visszaéléseket. De miért adnak ilyen feladatokat civileknek, akiket nem lehet hadbíróság elé állítani? És egyáltalán miért privatizálják a hadsereg fő funkcióit?”

„Nem hinném, hogy ez merőben gyakorlati kérdés – jelenti ki Krugman. – Lehet, hogy vezetőink privatizálási dühe őszinte konzervatív ideológiai meggyőződésből fakad, vagy talán csak a barátaikat akarják gazdaggá tenni. Valószínűleg mind a kettő igaz. De az iraki háború előtt csak ügyes, bár az adófizetők zsebére menő politikai húzás volt privatizálás útján kifizetni a választási kampány pénzügyi támogatóit. Irakban azonban már túl sokba kerülnek az álmok.”