Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A jobboldal esete a jóléti állammal

2006. szeptember 27.

A jobboldali koalíció nyert a svéd választáson. De elhamarkodott lenne arra következtetni, hogy megbukott a skandináv jóléti modell.

A jobboldali koalíció nyert a svéd választáson. De elhamarkodott lenne arra következtetni, hogy megbukott a skandináv jóléti modell.

„A jóléti állam hívei világszerte előszeretettel példálóznak a svéd mintagazdasággal. Maguk a svédek az irigylésre méltó makrogazdasági mutatók ellenére sem elégedettek a kormányzó szocialistákkal” – írta a Metazin a szeptember közepi svéd választások előtt.

Az elégedetlenség fő oka az volt, hogy a gyors gazdasági fejlődés ellenére egyre kevesebben dolgoznak, vagyis egyre nagyobb az inaktívak száma Svédországban. Bár a hivatalos munkanélküliségi arány csak 6 százalék, ez annak tudható be, hogy a különböző állami közmunka-programokban résztvevőket, a korkedvezménnyel nyugdíjazottakat, és a munkalehetőség híján továbbtanulókat nem számolják a munkanélküliek közé. Az európai átlaghoz képest nagyon sok a leszázalékolt, és sok ember van betegállományban. Őket szintén a foglalkoztatottak között tartják számon.

A választást néhány százalékkal a mérsékelt reformokat – a járulékok és segélyek enyhe csökkentését, és az állami kézben lévő vállalatok privatizálását – ígérő jobboldali pártkoalíció, a Szövetség Svédországért nyerte. Göran Persson, a svéd jóléti modell fenntartásával kampányoló szociáldemokrata miniszterelnök elismerte a vereséget, és egyúttal lemondott pártelnöki tisztségéről.

Akkor tehát a svédek elfordultak a skandináv modelltől?” – teszi fel a kérdést az Open Democracyban Mats Engström a svéd Aftonbladet kolumnistája, aki a 2003-ban meggyilkolt Anna Lindh külügyminiszter alatt államtitkár-helyettes is volt.

Engström szerint ilyesmiről szó sincs. A jobboldali koalíció többsége minimális, a skandináv modell mellett kitartó szocdemek mindössze 7 mandátummal kaptak kevesebbet. A baloldal népszerűségvesztése jórészt nem a nagy állami újraelosztással szembeni bizalmatlanságnak tudható be. A baloldal visszaesésében szerepet játszottak a miniszterelnök arrogáns megnyilvánulásai, és a kozmetikázott foglalkoztatottsági adatok sem öregbítették a kormánypárt hitelét. Két kisebb baloldali párt – a feministák és a bevándorlás ellenes Sverigedemokraterna is átlépte a négy százalékos küszöböt.

Az ellenzék pedig éppen annak köszönheti a sikert, hogy alapjaiban nem utasította el a jóléti államot, sőt. „Mi is vállalunk mindent, amit a szocdemek ígértek, sőt azt is, hogy mi még többet adunk” – ez volt Fredrik Reinfeld, a jobbközép pártszövetséget vezető Új Mérsékeltek elnökének jelmondata.

A jobboldal még sohasem lépett föl olyan egységesen, mint a mostani kampányban, de a győzelem után máris bomladozik az egység. A jobboldal hívei nem elégszenek meg a kis léptékű reformokkal. Főleg a gazdagabb nagyvárosokban, és elsősorban Stockholmban magas azoknak az aránya, akik kórház privatizációt és radikális adócsökkentést várnak az új kormánytól. Ha a kormánypártok nem akarják elveszíteni az ő támogatásukat, kénytelenek lesznek jelentős reformokba fogni. Ez viszont a mérsékeltebb szavazók elfordulásával fenyeget.

A jobboldali szövetség keze meg van kötve. „Ha azzal kampányolsz, hogy lelkes híve vagy a skandináv jóléti modellnek, akkor mit gondolnak majd a választók, ha kormányra kerülve ezzel ellentétes intézkedéseket hozol? – teszi fel az intésnek is beillő kérdést Engström.”