Bence György politikai filozófust elsősorban két dolog érdekelte. A politika elméleti vonatkozásai, és az elmélet politikai aspektusai. Eszmetörténeti előadásaiban az elméleti kérdéseket politikatörténeti kontextusban ragadta meg. Politikai elemzőként pedig a szélesebb elméleti összefüggésekre hívta fel a figyelmet. De mindkét területen ugyanaz a szellemiség jellemezte megnyilatkozásait.

Egyetemi kurzusain elsősorban politikai eszmetörténettel és modern politikaelmélettel foglalkozott. Óráinak népszerűségét részben rendkívüli felkészültsége magyarázza. A páratlan tudás vonzerejét tanári kvalitása fokozta. Hallgatóit személyre szabott kutatási programmal segítette, rendszeres konzultációt tartott, és e-mailen is tartotta velük a kapcsolatot. Cserébe komoly és alapos munkát várt azoktól, akik a kurzusaira beiratkoztak.

Bence György folyamatosan kiegészített és átírt előadásai nélkülözték a látványos elemeket, diákjai mégis rajongtak értük. Az előadásokat színesítő humoros anekdotái és szellemes párhuzamai sokszor szállóigévé váltak.

Legendás, a huszadik századi politikai eszmetörténet egészét részletesen áttekintő doktori szemináriumán diákjai rendkívüli odafigyelést és segítséget kaptak, amit aztán későbbi pályájuk és tanulmányaik során kamatoztathattak. A nem ritkán hatórásra duzzadó szemináriumok során hatalmas ismeretanyagot adott át. A maratoni összejöveteleken elhangzott hallgatói referátumok gyakran későbbi tanulmányok és doktori értekezések alapjául szolgáltak. A diákokat lenyűgözte Bence professzor tudása, és különösen hálásak voltak figyelméért és észrevételeiért.

Bence György nem akart udvartartást, filozófiai iskolát létrehozni. Szerteágazó érdeklődése, a leegyszerűsítésekkel és általánosításokkal szembeni bizalmatlansága lehetetlenné is tette volna egységes világnézetű irányzat alapítását. Dogmákkal és közhelyekkel szembeni kritikus, árnyalt gondolkodásmódja azonban a különböző tudományterületekhez, és egymással vitában álló eszmetörténeti hagyományokhoz tartozó diákjainak mentalitását határozta és határozza meg.

Bence György érdeklődési köre a politika kevésbé elméleti oldalára is kiterjedt. Vagy, ahogy azt egy jeles politikai filozófus megfogalmazta, nem csak a politikai ideák eszményi, ám steril világa, hanem a sötét és sáros barlangban zajló politikai valóság is foglalkoztatta. Politikai kommentátorként a tévécsatornák és rádióadók rendszeres vendége volt. Cikkeit és a vele készült interjúkat több újságban lehetett olvasni.

Elemzéseiben a legmegosztóbb kérdésekben is tárgyilagos tudott maradni. Az aktuálpolitikai kérdéseket ugyanazzal az elfogulatlansággal közelítette meg, mint a politikai eszmetörténetet. Józan ítélőképességét még azok a politológusok és politikusok is elismerték, akik egy adott kérdésről nála sokkal sarkítottabb álláspontot képviseltek. Véleménye mellett szilárdan kitartott, de mindig nyitott volt új szempontok és tények fényében felülbírálni ítéletét.

Bence György politikai elemzőként – vagy ahogy a rá jellemző fanyar öniróniával néha félig angolul fogalmazott, „punditkodása” során éppúgy kerülte a könnyelmű általánosításokat és elhamarkodott leegyszerűsítéseket, mint az egyetemi katedrán. Nem törekedett olcsó népszerűségre azáltal, hogy feketének és fehérnek fesse le a szürke árnyalatait. Távol állt tőle az egyre elterjedtebb politikai manicheizmus. Bence György a politikát nem a jó és rossz harcának tekintette.

Kerülte a fellengzős és bombasztikus megállapításokat, ezért sokszor elsiklottak mondanivalója felett azok, akiknek az ingerküszöbe végletesen megfogalmazott, sommás állításokhoz volt hangolva. A filozófus intellektuális becsületessége a politikai elemzésben is megmutatkozott. Ezért a jobb- és baloldal egyaránt kíváncsi volt a véleményére, még akkor is, ha általában egyik oldal sem úszhatta meg finoman vagy éppen szellemesen megfogalmazott kritikája és élcelődése nélkül.

Gyakran és előszeretettel hozta zavarba vitapartnereit azzal is, hogy egy hallgatólagosan elfogadott nézetre kérdezett rá. Máskor olyan észrevételt tett, amely bonyolultnak és ellentmondásosnak vélt kérdéseket egy pillanat alatt megvilágított. Nem csak a problémás kérdések áttekinthetővé tételéhez volt nagy tehetsége, hanem ahhoz is, hogy az ellentmondásmentesnek és egyszerűnek vélt kérdések ellentmondásaira és bonyolultságára felhívja a figyelmet.

Az a néhány szerencsés ember, aki közelebbről ismerte, tudta, hogy Bence Györgyre mindig lehet számítani. Talán kevesek tudják, hogy filozófusként különös figyelmet szentelt a barátság antik és modern elméletei tanulmányozásának.

Bence György tíz éve leszámolt a számítógépekkel kapcsolatos előítéleteivel. Maga is sokat mulatott magán amiért sokáig nem volt hajlandó betenni a lábát abba a szobába, ahol a család első számítógépét tartották. De miután néhány dokumentumot elveszített, megbarátkozott a számítógéppel – igaz, a billentyűket továbbra is a jól bevált írógépes, két ujjas módszerrel püfölte.

A Metazin Bence György politika iránti tudományos és kevésbé elméleti érdeklődésének összekapcsolódásából született. Eleinte egymásnak küldözgettük a külföldi sajtóban megjelent érdekes írásokat. Gyakran megjegyzéseket fűztünk a cikkekhez, és volt, amikor egy témáról egész cikksorozatot gyűjtöttünk.

A Metazin elindításának ötlete 2000-ben fogalmazódott meg először. Olyan internetes szemlét szerettünk volna létrehozni, amely igényes írások alapján a magyar sajtóban háttérbe szoruló, ám hazai vonatkozásban is fontos problémákra hívja fel a figyelmet. Olyan cikkekre, amelyek nem pusztán aktuálpolitikai jelentőségűek. A szemle többéves alapos előkészítés után 2005 januárjában indult el Bence György vezetésével. Működésünk két éve alatt írt közel hétszáz szemlénkben több ezer újságcikket, esszét és tanulmányt ismertettünk.

A Metazin gyűjtési köre jól mutatja Bence György szerteágazó érdeklődését. Nem csak politikaelméleti problémákat tárgyaltunk. Társadalomelméleti és gazdaságpolitikai kérdésekkel, illetve az internet és kultúra társadalmi vonatkozásaival is rendszeresen foglalkoztunk.

Bence György irányításával a kiegyensúlyozottságra törekedtünk. Igyekeztünk saját meggyőződéseinket háttérbe szorítva több oldalról bemutatni a problémákat. Egy-egy kérdéshez gyakran visszatértünk, sokszor a korábban felvázolt álláspontokat bíráló írások szemléjével. A Metazin kritikus és önkritikus jellege Bence György szellemiségét tükrözte.

Utolsó, pénteki levelében azt írta, hogy másnap visszatér a függőben maradt ügyekre. Sajnos az akkor nyitva maradt kérdések örökre megválaszolatlanok maradnak. Bence Györggyel pótolhatatlan tanár, barát és munkatárs távozott közülünk.

A Metazin szerkesztősége és munkatársai mindent el fognak követni annak érdekében, hogy folytathassák a Bence György vezetésével megkezdett hagyományt. Sajnos ez nagyon nehéz, sőt lehet, megoldhatatlan feladat lesz. De tudjuk, hogy Gyuri sosem hátrált meg a kihívások elől, ezért nekünk is minden tőlünk telhetőt el kell követnünk.